Kőmarkú pokol
A sziklaszorosban egy keskeny út vezet,
baloldalt mély szakadék tátong,
körül égbenyúló kopár sziklahegyek.
Szirt fehér csodája, áll a felhők felett,
mintha égi kéz vigyázna rá,
sötétbe borulnak a bús fellegek.
Az út csak kanyarog, a semmibe vezet,
a kőmarkú pokol fojtogat,
fogy a levegő… nem látok kiutat.
Szorít a torkom, felfordul a gyomrom…
végre kinyílik a világ,
utam, egy zöld völgybe fut át.
Visszanézek, Montenegró szikla szorosa
mögöttem, mit már feledtem,
a kőmarok szorítását mégis érzem.
Mogorva, riasztó, hűvös idegen,
lidérced nem való nekem.
Sóvár álom, szép rónaság, mégis bársony,
mégis meleg, ott élnek a szép emberek.
Kőműves Ida
Köszönöm szépen Tóni. Valóban, az utolsó előtti pillanatban érkezett az a völgy… 🙂
Szeretettel
Ida
Kedves Ida
Nagyon szépen megírt vers. Jó hogy előzöldült az a völgy, szeretettel gratulál Tóni
Nagyon örülök, ha nagyon tetszett, kedves Zsike!
Köszönöm szépen.
Szeretettel
Ida
Nagyon tetszett a versed kedves Iduska. Szeretettel gratulálok:Zsike:P
Kedves Veronika!
Mennyire örülök, hogy élményt szerezhettem Neked a versemmel. Örülök, hogy tetszik.
köszönöm a látogatásod.
Szeretettel
Ida
Kedves Mila!
Valóban, ott a kopár sziklák között nem tudnék élni.
Most, hogy a Fruska Gorat említetted, elfogott a honvágy. Milyen régen voltam ott, pedig mennyire szerettem. Köszönöm, hogy idecsempésztél nekem egy kis hazai ízt.
Szeretettel ölellek
Ida
Kedves Keni!
Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszik.
Szeretettel
Ida
Drága Ida, a síksághoz szokott embert megriasztják a magas kopár hegyek. Én is így vagyok vele.
Egyszer versenyre vittem a gyerekeket csak Fruska Gora lankáira. Gyönyörű volt a táj. Zöld erdő, ez a hegy nem magas, s nem félelmetes, de akkor is hegy. A levegő ózondús. bevallom elégedett voltam az ottani sikernek, a szép tájban gyönyörködtünk.
Haza felé jövet az autóbuszban a mellettem ülő diákomat megkérdeztem: jól érezted magad?
Azt válaszolta: igen, de nézze csak milyen gyönyörű ez a síkság. Amerre csak nézek, mindent látok.
Elmosolyodtam, és megértettem: a mi rónaságunk a legszebb a mi lelkünknek.
Szeretettel ölellek: Mila
P.s. Most utólag olvastam el egy válaszod, és örülök, hogy egy véleményen vagyunk. Puszillak érte!
[i][u]Kedves Ida ![/u]
Kissé titokzatos versed, az alábbi magyarázatokkal elemezve már sokkal világosabbá teszi a mondanivalót és meg is érte, mert ez az érzés így a szíveden jön ki és nem a szemed látványában…- mégis festői…
Üdv. – keni -[/i]
Kedves Zsófi!
Tudom, én vagyok a hibás, az utolsó versszaka nem elég világos, magam is tisztában vagyok vele, de nem tudtam jobban megírni. Nem szeretem a versemet magyarázni, mert tudom, hogy az én hibán, ha erre szükség van, most pontosan azért teszem.
Az utolsó versszak első két sorával utalok a sziklaszorosra. Az utolsó két sora már a honvágy, a rónaság, a síkság után, ahol én otthon vagyok, ott élnek a szép emberek (jó, hát írhattam volna jó embereket is), de gondoltam, hogy ez mindent takar, szépet, jót, otthont, ahol nekem jó, nem ott a kietlen szirtek között. Nyugodtan lerajzolhatod, örülnék neki. Örülök, hogy olvastál, és köszönöm a hozzászólásod.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Egy kicsit óvatosan fogalmazom meg, te kis csalfa
angyalka! Mert az vagy ! Elvittél egy különlegesen szép helyre, s ezt már le sem szabad festeni. A látvány magáért beszél. "Tájékozatlanságom" az oka annak hogy megkérdezzem ezek a szép emberek
körülbelül hány évvel élik túl a századik évüket ilyen szép környezetben vagy talán még koruk sincs?
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Kedves Meli!
Gyönyörűen jellemezted a versem. Örülök, hogy tetszik. Igazán megkínlódtam vele.
Szemben az előző verssel, amíg az elkészült max. fél óra alatt, s javítani való is alig akadt benne, ezzel megkínlódtam. Kb. egy évvel ezelőtt írtam, azóta számtalanszor átírtam… nem mondom, hogy most százszázalékosan elégedett vagyok vele, de már nem vagyok hajlandó többet dolgozni rajta, ennél jobban már nem tudom megírni. Valószínű, hogy az is ad hozzá, vagy vesz el belőle, hogy mennyire friss az élmény. Ez talán évtizedekkel korábbi, mint ahogy megírtam.
Köszönöm, hogy olvastál, és köszönöm, hogy tetszik, már megérte, hogy annyit dolgoztam vele.
Szeretettel
Ida