Amikor harmincéves voltam

Amikor harmincéves voltam

A liget tele volt rozsdás gesztenyével..
Örültem az ősznek, mert elmúlt a múltam.
Még nem görnyedtem bele semmibe,
Még nem voltam gyáva ennyire.
És akkor még csak harmincéves voltam.
Arcom nem volt komor, szenvedéssel teli,
Még volt bennem s rajtam valami emberi.

Ölelkezett az alkony a tejszínű köddel,
Mikor két tétova öreg felém csoszogott.
Pantomimjuk a mosolyt arcomra lopta,
Holdkóros pillantásukat egy lámpa felém dobta,
és nem vettem észre a két fehér botot.
Agyamban a szemtelen, ostoba kis sejtek
Gúnyolódó, csúfolódó versengésbe kezdtek.

Ők csak botladoztak, egymást támogatták.
Szerelmüket idézik most a homályos ködök,
S egy mosolyt- mely megvált a sírástól régen,
És mikor krákogok, mert sóhajtozni szégyen,
Mindig saját szánalmamba ütközök.
Harmincéves voltam. Zúgtak a jelek, az illatok
Én nem láttam meg azt, amit megláttak a vakok.

Jártó Róza

“Amikor harmincéves voltam” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Bizonyára észre vetted, hogy nem igazán vagyok poéta-alkat…. De néha ömlenek a gondolataim és olyankor megpróbálom valami formába is szedni. Ez is egy nem versnek indult gondolat-sor, amit épp a tartalma okán tartottam arra érdemesnek, hogy megosszam az olvasókkal. Ráadásul az első vers-próbálkozásom 2012. márciusába készült el… Köszönöm kedves szavaid.

    Szeretettel: Jártó Róza /mami/

  2. Kedves Csaba!

    Néha röstelkedünk a múltban elkövetett dolgaink, gondolataink miatt. Néha ezt sem árt kimondani…

    Szeretettel: Jártó Róza

  3. Róza!
    Ez a versed nagyon szép gondolatot közvetít az olvasó felé. Bizony, amikor fiatal az ember, nem látja a
    "közelítő telet", pedig mindannyiunkat elér, ha csak…. de erre nem akarok még gondoni.
    Szeretettel: Csaba

  4. Kedves Margitka!

    Köszönöm megtisztelő soraidat. Igazából nem a bölcsesség a jó szó, véleményem szerint, hanem a tapasztalás, mivel többet éltem azoknál akik nem élték meg az én koromat. A kor nem érdem. Ahhoz, hogy 63 éves legyen valaki semmit se kell tenni, csupán meg kell élni.

    Szeretettel: Jártó Róza

  5. Kedves Róza!
    Nagyon tetszett a versed!
    Azért az idős kornak is vannak szépségei,érdemei.Az idősek bölcsessége nagyobb,mint a fiataloké!
    Látod,Te is–milyen gyönyörű verset alkottál!
    Szeretettel:Margit

  6. Kedves Tóni!

    Azt gondolom, hogy egy 60 valahány éves másként látja azokat a dolgokat amiket 30 évesen élt meg. De az emlék ott ég a szívében lelkében. Jó dolog, ha kibeszélhetjük magunkból.

    Szeretettel: Jártó Róza

  7. Kedves Róza
    Szép emlékezés. Bölcs és szatirikus is kicsit. Benne a fanyar önkritika. szeretettel gratulál Tóni

  8. Kedves Hzsike!

    Csak remélni tudom, hogy egyszer eljutok az érzékek azon szintjére, hogy meglássam azt is amit csak a szívvel, csak a lélekkel látható.

    Szeretettel: Jártó Róza

  9. Kedves Veronika!

    Meghatódtam soraidon. Nagyon jó volt az a június 09-e. Az újratalálkozások, a találkozások. A szép művek, amelyeket saját maguk mondtak el a tagok, Edwint Violát, Tatos Gyöngyit, Maját………..újra látni, És mindenkit. Örülök, szép véleményednek és , hogy olvastál.

    Szeretettel: Jártó Róza

  10. Kedves Radmila!

    Köszönöm, hogy olvastad versemet, amibe egy kicsit bele szőttem, azt, hogy nem csak szemmel lehet látni!

    Szeretettel: Jártó Róza

  11. Kedves Keni!

    Mennyire igazat adok neked. Ha többen "mernénk" őszinték lenni?! Régen volt ennyire félelem teli képmutató a világ. Régen volt ennyi embernek-ember ellensége. Kedves Keni! Megtisztelő soraidat köszönöm.

    Szeretettel: Jártó Róza

  12. Drága Róza,
    bele szőtted versedbe sokunk sorsát.
    Szeretettel gratulálok: Radmila

  13. [i][u]Kedves Róza !
    [/u]
    Fenséges versbeni önvallomás !
    Harminc éves korodban – voltál és most – már, akkor ennél többet nevárj…
    Ma kicsit szégyen a bevallás, de emberi nagyon a lelkismereti belátás !

    Üdv. – keni -[/i]

  14. Kedves Rózsa!

    Kedves tagtársam, B.J., miután meghallgatta saját előadásomban ezt az írásom, elmondta, hogy ő is megírta a 30 éves korát. 30 évesen. Én ezt 60 egynéhány évesen írtam. Azt érzem valahogy más ha visszaemlékezésként gondol erre a korra az ember. Nekem nem volt jó élnem fiatalon. Nekem most jó.

    Szeretettel: Jártó Róza

  15. [i]Kedves Róza!
    Nagyon szép a versed. Bizony fiatalon más szemmel látja az ember a világot.

    Harmincéves voltam. Zúgtak a jelek, az illatok
    Én nem láttam meg azt, amit megláttak a vakok.
    Gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa[/i]

Szólj hozzá!