Hív a sötétség…

Megosztás Nyomtatás 1132 megtekintés 12 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:
HÍV A SÖTÉTSÉG…

Miért
születtem
erre a világra?
Tán
anyám volt
a gonosz élet társa.
Ereimben
fekete vér
csordogál,
sápadt fölöttem a holdsugár.
Lelkemet
fedi gyász-színű
ködfátyol.
Viaszba
borult szívem
a haldokló gyertyától.
Haldoklik a vidámság
de megpihen még arcomon
mit mutat
gyilkos fájdalom.
S bevallani
magamnak- ki is vagyok?
…nem tudom.
valójában
fekete lepellel viaskodom.
Akarni sem akarhatom,
Takarni sem takarhatom,
be kell vallanom
– haldoklom.
Nincs nekem
már igaz-hű társam
kiöltek mindent
mire vágytam.
Most hív a végtelen mélység
s fölötte is
mogorva a kék ég.
Jó lesz nekem itt,
a semmiben
hol majd szívem bizton megpihen.
…bánatos szemem
végre lecsukhatom
szívemet
többé nem fájdítom.
Hív a sötétség
vár a mély végtelen,
megyek
talán ott lesz
ki fogja majd két kezem.

2012. 05.

Zsámbék

Nagy Rozália

“Hív a sötétség…” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Tóni!!

    Nekem nem kell magam alatt lenni ahhoz , hogy ilyen verseket írjak, szeretek ilyeneket írni.Mert ez is az életünk része.

    köszönet az itt jártadért.

    Rozálka

  2. Kedves Radmila!

    Aki tollat ragad bármit leírhat.
    Alapjában véve, sokkal jobb verseket tudok írni a negatív dolgokról már alapból tudom.Jobban fekszik a melankólia sajnos nekem mint a vidámság.
    Bár olvasni szeretek bármit.

    Szeretettel és köszönettel:Rozálka

  3. Kedves Rozálka
    versed egy magad alatti időszakban született, de gyönyörű, Reméljük, lesz ez még így se- Szeretettel gratulál Tóni

  4. Kedves Rozália, ez a versed egy szomorú búcsú az élettől.
    Remélem csak fikció.
    Versedhez gratulálok, Neked meg a halál helyett még sok szép éveket kívánok: Radmila

  5. Drága Keni!!!

    Örülök neki, hogy végre látlak itt nálam is.
    Senki nem mondta nekünk, hogy könnyű lesz az életünk, mert akkor nem igyekeztünk volna erre a világra.
    erre mondja a nóta" az egyiknek sikerül, a másiknak nem"..hát milyen igaz.
    Vigyázz magadra, remélem csak az idő teszi veled…

    Szeretettel :Lánykád

  6. [u]Drága Rozálkám ![/u]

    Borzasztót, de azt szépen megírván, közben sokat magamra is, hisz én is teljesen magam alatt vagyok, és néha már az a gondolatom, ha halálon túl tényleg nem lenne semmi, mert a létközt sem bírnám már ki, nem hogy egy újabb életet az újra leszületésben.

    Honnan ez a nagy önsajnálat bennem és meddig tart még, nem tudom, de nagyon is unom !

    Szeretettel és megértéssel ! – keni –

  7. Kedves Barátaim!!!

    Ezúton most ne haragudjatok rám , de egyben szeretném megköszönni mindenkinek a hozzám írt kedves szavakat.

    Szeretettel : rozálka

  8. Az a jó,hogy sikerült kiírni magadból a rossz hangulatot, kedves Rozálka, megkönnyebbül utána a lelkünk. Mondd ugye te is azt érezted ?
    Szeretettel gratulálok, Zsófi

  10. Kedves Rozálka!

    Igaza van Icunak. Egyszer biztosan megértjük mire voltak jók a szenvedések. Addig is írj ilyen ütős verseket ha az segít, de én olvastam tőled vidámabb gondolatokat is. Azok is jól állnak neked!!!!

    Szeretettel gratulálok, Gabi

  11. Drága Rozálkám!

    Elállt a lélegzetem….
    Ne szomoríts jobban el, hiszen úgyis nagyon magam alatt vagyok.
    S hogy miért, kiért születtünk e világra? Szerintem dolgunk van – nem is kevés:)

    Gyönyörűen megfogalmazott vers.
    Szívből gratulálok: barátnéd Icu

Szólj hozzá!