Tékozló gyermek

Összes megtekintés: 765 

Tékozló gyermek

Tudták rég a vének, ember csak az lehet
ki olykor téved de szeret s szeretni enged.
Ha bántott is bárki, öleld meg, lásd szemében
a lélek virágát mely tán a döbbenettől éled, mégis
fogd erősen kezét mígnem felemeli fejét
és hála süt szeméből káromlás helyett.
Ellenből testvér született
s tengernyi lesz a kéz mely biztat s felemel.
Fejedre szívedből nő majd babér,
nem álnok hízelgők emelik azt föléd.

Menj hát, indulj, utad bár kínnal kövezett,
lábad egyre-egyre erősebb.
S ha elhiszed hogy választott sorsod az mit élsz
és messze eldobod vágyaid, csitulnak majd lázaid
és az álmok önként jönnek eléd.
A ráncok helyett már mosoly kéredzkedik arcodra
mert büszkén hordod terheid.
Erőtől duzzadva olykor mások keresztjét is vállalod,
míg amaz szusszan egy nagyot,
hisz nem vagy egyedül kit megpróbál az élet.

Mert hitedtől keményszik talpadon a kéreg
mely megvéd a bajban.
S ha meghajolsz bár legszívesebben ütnél vagy futnál,
tudd, alázattól s könnytől erősödik a lélek.
S ha napjaid a jó nevében éled
kéred vagy nem kéred megtalál a szó a szív
s a lélek mely hozzád tartozik öröktől fogva.
Isten mindig veled volt, melletted, benned, legbelül
s türelmesen várta ébredésedet miként szülő
a tékozló gyermeket.

Szála Gabriella

2012-06-29

“Tékozló gyermek” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. [u]Drága Gabi ![/u]

    Szívembe talált – tékozló – versed, mert érintett vagyok – többféleképpen,,,
    Most nem mondom el itt miért, és kit is érdekelne a vélt vagy valós tények nagy összenőtt tömege, de kaptam Tőled némi biztatást, hogy hogy kellet volna élnem egy bizonyos idő után, és történések miatt,,, – de már késő, – marad a fájdalom és az alázat, tudom gyenge vagyok már, s – rám fér már a bánat !
    [u]
    Szeretettel ![/u] – keni –

Szólj hozzá!