Sóhajt a csend

SÓHAJT A CSEND

Sóhajt a csend halkan suttogja bánatát,
az hallja meg ki ismeri lágy dallamát.
Ki szereti szívvel-lélekkel simítja,
meghallgatja néki búját még kisírja.

Hisz él a csend,bár átölelni nem tudod,
hű társad Ő ki meghallgatja bánatod.
Segíts néki, mert Ő mindig ott lesz neked,
most kesereg – nyisd hát előtte a lelked.

Fogadd be hát – Tárd karod „mint Jó Istenünk”,
légy hűséges mint házasságban hitvesünk.
Sóhajt a csend halkan suttogja bánatát,
azt hallja csak- ki ismeri lágy dallamát.

2012. 05. Zsámbék.

Nagy Rozália

“Sóhajt a csend” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Margit!

    Köszönöm a hozzászólásodat.

    Szeretettel: Rozálka

  2. Kedves Zsófika!

    Nagyon jól értelmezted a versem mondanivalóját."de nekünk is kell figyelni rá!"

    Szeretettel : Rozálka

  3. Kedves Eta!
    Köszönöm hogy itt jártál nálam.

    Szeretettel: Rozála

  4. Kedves Rozálka !
    Szeretem a reggeli csendet, te hogy vagy ezzel ?
    Mert egészen más mint az esti csend, hangulatilag és fizikailag is elkülönül egymástól.Most te azt a csendet mutattad be nekünk amikor hű társra találhatunk benne,
    kitárhatjuk neki szívünket és ő meghallgat bennünket.
    Szeretettel olvastalak,Zsófi

  5. [i]Kedves Rozálka!

    A csend néha szükséges az ember lelki békéjéhez. Gratulálok szép soraidhoz!
    Szeretettel:Rózsa[/i]

  6. Kedves Druszikám!!!!

    A csend nyugalmat, békét teremt.Hiszem, hogy néha nagyon nagy szükségünk van rá.

    …;)de tudom, hogy néki is kellünk mi…mert mért is találták volna fel a csendet?..:o

    Szeretettel és baráti üdv : Rozálka

  7. Kedves Zsuzsika!!!!

    Köszönöm kedves gratulációdat.

    puszi: Rozálka:P

  8. Kedves Rozália!
    Nagyon szépen megfogalmazott, megírt "csendedhez" szívből, szeretettel gratulálok: Zsuzsa

Szólj hozzá!