Fogynak a percek

Megosztás Nyomtatás 1074 megtekintés 11 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Fogynak a percek

Fogynak a percek,
világ órája,
az idő útján
haladva ketyeg.

Mint szív a testben,
dobog szüntelen,
s rejtőzik benne,
kezdet és végzet.

Örök újulás,
míg áll a világ,
idő órája
soha meg nem áll.

Maga mögött hagy
múlt életeket,
pereg a jelen,
s a jövő, véges.

Ettől lesz drága,
minden pillanat,
írja sorsunkat,
emlékek sora.

Schvalm Rózsa

(2010-06-18)

“Fogynak a percek” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  2. [i]Kedves Margit!

    Bizony így van, drága minden pillanat.Köszönöm kedves hozzászólásodat.

    Szeretettel: Rózsa[/i]

  3. Kedves Rózsa!
    Sajnos,nagyon fogynak a percek.Érdemes tartalmas élettel eltölteni.Szép a versed.
    Szeretettel:Margit

  4. [i]Kedves Rozálka!

    Hát igen az idő múlása fájdalmas, de sajnos megállíthatatlan. Köszönöm kedves hozzászólásodat.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  5. [i]Kedves Ida!

    Köszönöm, hogy tetszik a versem. Az illusztrációt egy kedves barátnő készítette.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  6. Kedves Rózsa!!!

    Mély igazságokat társz elénk olvasók elé, ami némileg egy kicsit fájdalmas is.

    Szeretettel: Rozálka

  7. Kedves Rózsa!
    Bizony fogynak a percek… viszont, ha ilyen hangulatos verset olvas az ember és ilyen találó illusztrációban gyönyörködhet közben, akkor már nem is annyira bánja.
    Elragadó!
    Szeretettel
    Ida

  10. [i]Drága Zsuzsa!

    Nagyon köszönöm szép és kedves szavaidat.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  11. Drága Rózsa!

    Nagy igazság, nagyon szép köntösben! Az illusztráció meg hab a tortán! szívből gratulálok, nagy öröm volt Veled lennem.
    Szeretettel: Zsuzsa

Szólj hozzá!