Fenyvesek rejtelmes, titkos világa,
Gránitsziklák s a rengeteg rejtett árnya,
Reményik Sándor, a költő hazája.
Ördög szoroson is átzendül hangja.
Vadvizek zúgását túlzengve kiált,
Túlharsogva havasi szirtek magasát,
Keresve a csúcsokon Isten útját,
Fényében tündöklő, örök igazságát.
Verseiből szól Isten dicsérete,
A Megváltó Jézus fájdalmas keresztje,
Árad belőlük a szeretet fénye.
A hit magvetője, lelkek építője.
Hangzik vigasztaló, bátorító szava,
Fájdalmas összeomlás időszakában.
Emlékeztet végvárak dicső múltjára,
Amikor sebeiből vérzett a haza.
Nem vonzotta a távol szebb világa,
Drága szülőföldje, Erdély hű fia.
Fényesen ragyog felette csillaga,
Nem hunyt ki a szikra, lángját tovább adta.
Schvalm Rózsa
Kedves Rózsa! Ez csodaszép a csodaszép Erdélyről <3 Üdvözlettel: Fufenka
Ez csodaszép!!!!!!!!!!
Szeretettel gratulálok: Radmila
[i]Kedves Ida!
Köszönöm szép véleményedet. Nem az én hazám, de nagyon tetszik és szeretem Reményik Sándor verseit.
Szeretettel: Rózsa[/i]
Kedves Rózsa!
Szép versben emlékeztél meg Remenyik Sándorról. Gyönyörű képeket használsz. Talán a Te hazád is Erdély?
Szeretettel
Ida
[i]Kedves Zsuzsa!
Igazán örülök, hogy élményt adhattam versemmel
Köszönöm kedves véleményedet.
Szeretettel: Rózsa[/i]
Kedves Rózsa!
Gyönyörű emléket adtál vissza nékem verseddel. Szó szerint így láttam, mikor ott jártam, vagy úgy 38 éve. Mindig vágyott lelkem vissza e hazába, de ilyen szépen leíírva, már csak Nálad láttam. Szeeretettel köszönöm meg Néked ezt az élményt!
Zsuzsa
[i]Kedves Margit!
Köszönöm, hogy tetszik a versem.
Szeretettel: Rózsa[/i]
[i]Kedves Lexirózsa!
Köszönöm, hogy tetszik a versem.
Szeretettel: Rózsa[/i]
[i]Kedves Róza!
Szívből örülök, hogy kedves emlékeidet idézi versem.
Erdély nagyon szép, bizonyára Kézdivásárhely is szép hely.Kedves szavaidat köszönöm, én is örülök!
Szeretettel: Rózsa[/i]
Kedves Rózsa!
Gratulálok!Nagyon szép a versed!
Szeretettel:Margit
Kedves Rózsa!!!Nagyon szép…egy másik világba vittél..köszönöm…Lexirózsa
Kedves Rózsa!
Verseddel vissza repítettél Kézdivásárhelyre, ahol sok-sok időt töltöttem gyermekként. Láttam az emberek vonulását az udvarházak sorjázta utcán a templom felé. Mint a patak, ami folyammá dagad a főtéren. Ott egy pillanatra megpihenve, az égre néztek az emberek várva Csaba királyfi lovas csapatát. Várták a csapatot, hogy utat mutasson. Szemükben a reménytelenség kihűlő fényével. Aztán lehajtva fejüket indultak a templomba, a menedékbe.
Kedves Rózsa! Örülök, hogy megismertelek.
Szeretettel: Jártó Róza