MIÉRT?

MIÉRT?

Miért születtem erre a világra?
Tán anyám volt a gonosz élet-társa?
Az ereimben fekete vér csordogál,
Sápadt fölöttem a hold-sugár.
Lelkemet elfedi gyász-színű ködfátyol,
viaszba borult szívem, – a haldokló gyertyától.
Fuldokló vidámság pihen meg arcomon,
amit mutat kegyetlen – gyilkos fájdalom.
S bevallani magamnak? – ki is vagyok, – nem tudom.

Valójában fekete lepellel viaskodom.
Akarni sem akarom!
Takarni sem takarhatom!
Be kell vallanom… haldoklom.

Nincs nekem már igaz-hű társam.
Kiöltek mindent mire vágytam.
Most már hív a végtelen mélység,
s fölötte is mogorva kék ég.
Jó lesz nekem ott a semmiben,
hol majd szívem bizton megpihen.
Bánatos szemem majd végre lecsukhatom,
szívem többé nem fájdítom.

Hív a sötétség – vár a mély végtelen,
– Megyek!… ott lesz ki fogja majd két kezem.

Nagy Rozália

“MIÉRT?” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Veronika!!!

    Köszönöm kedves szavaid, még hiszem , hogy szép lett.

    Szeretettel Rozálka

  2. Kedves Zsófika!

    Köszönöm kedves szavaidat!

    Szeretettel:Rozálka

  3. Kedves Rozálka !
    Nem vagy egyedül , amíg élünk még magunk számára is sokszor ismeretlenek vagyunk. Gondolok arra , ha valamilyen új élethelyzetbe kerülünk amilyenben még sohasem voltunk, de meg kell oldanunk, lehet,az idő hiányában nincs mód sokat gondolkodni rajta, és olyat teszünk amit eddig még sohasem.
    Sokszor bevallani sem merjük magunknak ezek is mi vagyunk ? Hát erre is képesek vagyunk?
    Sok szeretettel gratulálok gondolatokat ébresztő versedhez.
    Zsófi

  4. Kedves Margitka!
    Az ember csak olyan verseket tud írni amilyen kitör a lelkéből.Az én lelkem sokszor bánatos és szomorú, így a verseim is így íródnak.
    Szeretettel:Rozálka

  5. Kedves Rozálka!Szép a versed,csak a témáját legközelebb vidámabbra cseréld!
    Ne legyél ennyire szomorú!Annyi szépség van a földön.Ne csukd le a szemedet,hanem írjál szép verseket!
    Szeretettel:Margit

  6. Kedves Idám!!

    Köszönöm hozzászólásodat.
    Akkor abban a helyzetben ez is én voltam.

    Szeretettel:Rozálka

  7. Kedves Rozálka!
    Remélem nem vagy ennyire nekibúsulva, csak úgy kiadtad magadból. Remélem könnyített a lelkeden. Egyébként itt a Te helyed, ezt Te magad is tudod, lesznek még szebb napok!
    Erre igazán nehéz azt mondani, hogy szép, inkább azt mondom, fel a fejjel!
    Szeretettel
    Ida

Szólj hozzá!