Parányi homály szikrázik

Parányi homály szikrázik

Kristályvizű álomtenger
ragyog arany káprázatban.
Megbűvöl lénye, varázsa,
a pompája, álmaimban.
Fellobbanó szépsége már
rég múló szavak, fényévek.
Parányi homály szikrázik,
boldogságra emlékeztet.

Pislákoló lángján csendben,
fájón, tétován merengek.
Életem fénye csendben cseng.
Langyos szellő még cirógat.
Ifjúság nyarát kerestem,
de a rózsa rég elhervadt!

Szép percek, órák, a napok,
álmaim, már tovaszálltak.
Békesség, szeretet éltet,
napok tengerében várnak.
Tünedező élet tükre lett
a szép virágos nyárnak.
Szerelem, szenvedés édes
fája feledéssé váltak.

Lelkem mélyén édes sóhaj!
A múltam kábult valóság!
Emlékképben tündököl és
visszhangzik: volt egy boldogság!
Szívünk együtt dobogott! Óh!
Megbűvölt lénye! Rég volt már!
Eltűnt a mesés valóság!
Lassan alig emlékszem rá!

Szabó Kila Margit

“Parányi homály szikrázik” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Drága Margit!

    Csoda dolgot míveltél ebben a versben, hiszen azt mutattad meg nekünk, hogy amit a "maga idejében nem is láttunk" milyen szép is volt. Lehet, hogy egy idő múltával a jelenük éppen ilyen széppé festi önmagát? Nagyon elvarázsoltál szép szavaiddal!
    Szeretettel gratulálok: Zsuzsa

  2. Kedves Margit!
    Bizony, jólesik olykor a múlt szép emlékei között kutakodni. Szép emlékképeket sorakoztattál fel.

    Szeretettel
    Ida

  3. Kedves Margitka!

    Egy nagyon szép visszaemlékezés az életed pillanataira, a múlt felidézése.
    Lelkem mélyén édes sóhaj!

    Nagyon szép tetszett.

    Szeretettel: rozálka

  4. [i]Kedves Margit!

    A múltat festőien szép jelzőkbe burkoltad, szép emlékezés, gratulálok!

    Szeretettel: Rózsa[/i]

Szólj hozzá!