Búcsú egy városlakótól

BÚCSÚ EGY VÁROSLAKÓTÓL

Vasárnap volt, enyhült a nagy meleg,
Már régen ettem pizzát, megkívántam,
Nosza, gondoltam, ebédre veszek,
S a közeli főútra kisétáltam.

Ahogy az utcán végigmegyek én,
Tekintetem a járdán tovasiklik,
Egyszerre csak egy házfalnak tövén
Valami szürke a szemembe ötlik.

Egészen ott, hol földközelbe ér
Horpadt csövével az ereszcsatorna,
Egy galamb bújik a sarokba, fél,
Szeme riadt, borzas, kusza a tolla.

Előre-hátra billen lábain,
Már nem érzékeli az egyensúlyát.
Tojó volt hajdan, avagy büszke hím?
Mindegy… Ma éli az utolsó napját.

Sajnáltam őt, de mit is tehetek,
A kor, betegség nem kímél meg senkit,
Holnap eljönnek érte a legyek…
Nem addig élünk, amíg nekünk tetszik.
___________________________________

2012. július 15.

Szöllősi Dávid

“Búcsú egy városlakótól” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Angyalka, Mila!
    Köszönöm, h olvastatok, örülök, h tetszett!
    A történet valós, naponta megeshet, megesik velünk…

  2. Kedves Dávid!!!
    Csak gratulálni tudok versedhez, engem nagyon megfogott.
    Olyan mély érzésre vall a vers tartalma, mellette a bölcs szó is ott rejlik.
    Szegény "város lakó"!:(
    Nagyon tetszett.
    Rozálka

  3. Jogos észrevételek miatt már át is írtam az alábbiak szerint:

    BÚCSÚ EGY VÁROSLAKÓTÓL

    Vasárnap volt, enyhült a nagy meleg,
    Már régen ettem pizzát, megkívántam,
    Nosza, gondoltam, ebédre veszek,
    S a közeli főútra kisétáltam.

    Ahogy az utcán végigmentem én,
    S tekintetemmel a járdát pásztáztam,
    Egy vedlett házfal rossz-szagú tövén
    Megpillantottam városlakó társam…

    Egészen lenn, hol földközelbe ért
    Horpadt csövével az ereszcsatorna,
    Galambot láttam, szinte alig élt,
    Szeme riadt volt, hullott szürke tolla.

    Próbált felállni vékony lábain,
    Nem sikerült… Leült reszketve, félve.
    Tojó volt hajdan? Begyes, büszke hím?
    Mindegy… Utolsó napja utolérte…

    Sajnáltam őt, de tehetetlen voltam,
    A kor, betegség nem kímél meg senkit.
    Holnap eljönnek érte a legyek…
    Nem addig élünk, amíg nekünk tetszik.
    ___________________________________

  4. Kedves Dávid!!! a versed szép…csak a galambot sajnálom…szeretettel…Lexirózsa

Szólj hozzá!