Meghaltam álmomban
Meghaltam álmomban
Csak álltam a kiterített,
letakart tetem mellett
Néztem, néztem és fájt
Fájt a bal karom
S gondoltam, ha fáj,
akkor az jó, nagyon jó,
Akkor élek.
Élek!
Bár édesanyám vár ott rám
Mert hiszen, ő ráér,
Hadd várjon még szegény
Nekem dolgom sok
Itt vagyok, boldog
Mert boldog kinek családja van,
És barátja!
Várj anyám, várj,
majd jövök én…
De dolgom sok!
Ha végeztem, kopogok,
és leszek ott hol te vagy
Az úr közelében
Remélem, azt.
Domin Jolán
Kedves Jolán, megható versedhez szeretettel gratulálok: Radmila
Kedves Jolánka!!!
Versed szomorú is , ugyanakkor lelkes élni akaró.
Nagyon szép!
Szeretettel:Rozálka
Kedves Jolán!
Egyszer az utunk a végére ér. De a születés és az út vége között a teendőket el kell végezni. Szép versben fogalmaztad ezt meg. Szeretettel olvastalak.
Jártó Róza
Kedves Jolán, nagyon szép a versed, tele érzelmekkel. Igazad van, maradj még!
Szeretettel
Ida
Nagyon gazdag érzelmű vers kedves Róza. Szeretettel olvastam:Zsike:P
Kedves Jolánka!!! várni fog–de még ráérsz…gratulálok…Lexirózsa