Ezerkilencszáz ötvenhatban, bezárult
Mögöttem az Egyetem kapuja.
Tanári Kinevezésemet örömmel fogadtam.
Gyorsan teltek az évek, boldogan tanítottam.
Kezdetben gimnáziumban, magyar és idegen
Nyelveket: franciát, oroszt és románt…
Később gyógypedagógusként, áttértem
A sérült gyermekek oktatására.
Csodás világ az Övék! Szeretetigényes!
Számukra jó barát, szinte Anya lettem.
Ha szerető kézzel arcuk simogattam,
A szeretetüket százszor visszakaptam.
A szeretetláncon újabb gyöngyszem akadt
Mosolygó arcocskák óvodás korúak
Játéknak tartották a Logopédiát és
Lelkesen hallgatták a meséket, mondókát,
Javítgatva szépen a kevés, vagy sok
Beszédhibát. /pöszeség dadogás és még annyi más!/
Számos örömben volt részem a hatvanöt év alatt
A csillogó, hálás gyermekszemek szeretetet sugalltak.
Búcsúzom Tőletek Kollegák! Barátok, régi Tanítványok!
Kedves arcotokat a szívembe zárom, köszönve a Sorsnak
Hogy mindig volt és most is van sok igaz
BARÁTOM.
Budapest. 2012. június 15.
Györke Seres Klára
Kedves Klára, igazi pedagógus voltál. Szeretettel gratulálok: Radmila
Kedves Klára…gratulálok sok éves munkádhoz…szeretettel Lexirózsa
[center][color=#cc0066][u]Drága Klárám ![/u]
Most itt átmentél egy kis prózai versecskébe, amiben elárultad életed nagy részét és segítő önfeláldozásodat.
A lányom is ezt teszi már tizenvalahány éve, mint diplomás, logopédus, Fogyatékosakat tanító és lelki gondozó is, mert okleveles hitoktató is, na nem ebben az intézetben.
Verses történetedet átéltem, mert a lányom által beleláthattam ezen sorsú gyerekek életébe is, ami tényleg úgy van, ahogyan azt leírtad !
Köszönet szép, kitartó, és embert próbáló eddigi tevékenykedéseidért !
A tanítványaid nevében, aki nem biztos, hogy mind megértenek, még ha olvasni tudnak is !
[u]Sok Szeretettel ![/u]
– keni –
[/color][/center]
Kedves Klárika!
Minden elismerésem a Tiéd, őszintén gratulálok a sok-sok dolgos, tanítással eltelt éveidhez!
Én a pedagógusok, tanárok munkáját mindig elismertem, mert nem kevés az Ő felelősségük abban, hogy az iskolapadokból kikerülők milyen felnőtté válnak!
Szeretettel: Zsuzsa
🙂