Fájdalom

Fájdalom

Van egy család, vagy is csak volt,
Hol mindig, háborúság dúlt!
Nem volt soha összetartás,
Folytonos a civakodás.

Békétlen a fő-szószóló,
Az ellentét jóravaló,
De ő fél és halk a szava,
Az erős, meg dorongolja.

Ez a két fél, kapcsolódva,
Vérségi szinten osztozva,
Ég és Föld a különbségük,
Értetlenség, van is köztük.

Az ellentét, sosem enyhül,
Inkább fokozásba lendül,
Benne van a kálvária,
Az emberi tragédia!

Miért írok ismét erről?
Mért folyik vér, minden sebből?
Mikor lesz itt már javulás?
Csak, ha jő, a leszámolás?

Kicsi anya, ó te szegény,
Boldogtalan, a föld-tekén,
Egyedül nevelte fiát,
Szenvedése, égbe kiált!

Kiszolgálta, vagyon adott,
Mégsem kapott érte nyugtot,
Látogatás? Kötekedik,
Rágalmazva, veszekedik!

Nem vesz észre időmúlást,
Fáradtnak jár, kigúnyolás!
Milyen ember, aki rideg?
Aki mindig rosszal fizet?

Mért kell valakit bántani?
Segítség helyett, zaklatni?
Nem egyszer és nem is kétszer,
Ki tudja? Tán, hetvenhétszer!

Nem kötelező szeretni!
Lehetne azért, tisztelni!
Példát is vehetne róla!
De ma, nem hallgatnak jóra!

Budapest, 2012. július 20.

Farkas Viola

“Fájdalom” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. [i][color=#6600ff][u]Drága Violám ![/u]

    Olvasva a versedet, sajnos magamra is gondoltam szenvedéseidben, mert én is ugyanilyen cipőben járok.
    Talán mi vagyunk ketten ezen a oldalon, abban a kivételes helyzetben, hogy bár a magunk részéről minden lehetőt megadtunk – mégis 'persona non grata'
    családtagok vagyunk….
    Tudom Te ezt rólam jól tudod…
    Kibeszélni a családi belső titkokat nem szép dolog, de az sem tartom annak, hogy a menyem uralma alatt élő fiam
    kitagadott mint apát és nagyapát – úgy, hogy még életemben az unokáimat sem láthatom soha többet…

    Lehet, hogy az én vétkem, de megbocsátás is van, vagy öregekkel, és betegekkel szembeni tisztelet !

    Kiveszett ! És ebbe fogok tudom belehalni – csendesen !

    Nem is folytatom !

    Versedet megértéssel olvasom !

    [b]Kezeidet mások helyek, akik illetékesebbek volnának rá – helyettük is én csókolom ![/b]

    [u]Ölellek ![/u]

    – keni – barátod ![/color][/i]

  2. Kedves Viola !
    Szeretet dimenziód határtalan,minden szeretet benne van amit egy anya adhat a gyermekének, de benne van az is,hogy a viszonzás valahol elakadt.A kompromisszum mindkét részről nagy feladat.Öntsd ki nekünk szívedet máskor is, szívesen fogadjuk, azt hogy milyen hangulatban íródott mi úgyis elnézzük egymásnak, és nem utolsó sorban jól is esik a vigasztaló szó.
    Szeretettel gondolok rád kedves Viola, és remélem talán olvashatok majd tőled olyan verset is ami a lecsitult érzelmekről szól azaz beköltözik a szelíd boldogság a családodba.
    Szeretettel gratulálok, Zsófi

  3. Kedves Viola!
    Fájdalmas versed mélyen megérintett. Köszönöm, hogy olvashattam és szeretettel gratulálok: Zsuzsa

  4. [i]Kedves Viola!
    Fájdalmas, szomorú a versed. Sajnos az önzés, hálátlanság gyakori a világban.
    Szeretettel olvastam versed: Rózsa[/i]

  5. Kedves Viola!
    Szomorúan olvastam fájdalmasan szép versedet.
    Szerintem, bánni fogja még hetvenhétszer, nagyon… eljön az az idő is. Remélem, hogy minden fájdalmadat belefojtottad ebbe a versbe, s most már megnyugodtál.
    Kívánom, hogy így legyen.

    Szeretettel
    Ida

  6. Kedves Viola!

    Fájdalmaid nagyon mélyről jönnek.
    Minden versszakból érezhető.
    Sajnos nem mindenhol érezteti a gyermek a szülővel a "szeretetet"..még a tiszteletet sem.:(
    Én Hála az Égnek "kivétet " képezek.
    Szeretek és viszont szeretnek, …legalább a gyermekeim.;)
    Szeretettel olvastalak : Rozálka

  7. Kedves Viola!!!versed csodás-de sajnos való és nagyon fájó….szeretettel.Lexirózsa

Szólj hozzá!