Jő az éj

Jő az éj

Lopakodva jő az éj,
holdkaréja útra kél,
égbolt ében mezején,
sűrű csillagfövenyén.

Szikrázó a csillagéj,
titkot regél, súg a szél.
Megérint a messzeség,
rejtély, ismeretlenség.

A távol most oly közel,
ég összeér a földdel.
Tó tükrének fényhídján,
átível a holdsugár.

Halk dallam szól valahol,
száll éter hullámokon.
Talán csak a szél dúdol,
andalítón altató.

Schvalm Rózsa

(2012-07-19)

“Jő az éj” bejegyzéshez 21 hozzászólás

  1. [i]Kedves Katalinka!
    Köszönöm kedves véleményed.
    Szeretettel Rózsa[/i]

Szólj hozzá!