Ványadt madár

Ványadt madár szállt fel,
Fel a kerítésre,
Pirkadatot jelezné,
Igaz már csak késve.

Lassan delet ütnek,
Mikor ő már szólna,
De berekedt szegényke,
S csak karcos hangot szórna.

Unja már a gazda,
Ványadt madár énekét,
Élezi már a nagykését,
Nem sajnálja életét.

Közeledik is felé,
Kékén napfény csillan,
A madár a kerítésről
Menten tova illan.

Magasba száll a madár,
Mögötte a végtelen,
Elkukorékolja magát,
Gyönyörűen szól hirtelen.

Ványadt madár hova repülsz,
Szemétdombon a helyed,
Kotlósoknak kell helyt állnod,
Attól fájjon a fejed!

Felber Zsolt