Röpke gondolat. – Menekült.

Röpke gondolat.

Álmok kísérik utam…
Füst, korom,
S némi napfény.
Ez az élet,
szűken, tömören.

Szabadszállás; 1985. Március 10.

Menekült.

Ki tudja merre.
Futott a szerelmes leány.
Boldog mosollyal arcán,
az erdő fái közé:

Menekült.

Hogy e csodás mesét,
melyben létezik:
Senkinek szavai s irigyek,
tönkre ne tegyék.

Menekült.

Csókkal ajkán,
egy szerepre vágyó testtel.
Elvonult magányába: Erdő mélyén,
szűk csapáson várta a fiú.

Menekült…

Kisizsák; 1987. Március 18.

Bakos Attila Péter

“Röpke gondolat. – Menekült.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Mindkét versedhez gratulálok, ,de az első ragadott meg igazán.
    Szeretettel: Radmila

  2. [color=#3366ff][u]Kedves Attila ![/u]

    A Te szép érzéked a verseidben, és érzésvilágod, alázatra és mindig csak, a harmóniára építkezik.
    Kiegyensúlyozott lelkivilágodról tanúskodik !

    Már többször írtam – mindig más formában, de csak ezt tudom adni verseidért !

    [u]Régi Tisztelőd ![/u]

    – keni -[/color]

Szólj hozzá!