Érzed, ahogyan fogom a kezedet

Érzed, ahogyan fogom a kezedet

Amikor járod a völgyet és a hegyet,
Érzed a földnek illatát és a napnak sugarát.
Amikor a tájat merengve kémleled ,
Lényemet a tiéd mellé képzeled.
S látod a kezedre szálló tarka lepkét.
Mikor kitárul eléd a gyönyörű tájkép.

A virágok, ha csodásan kinyílnak,
Vagy, ha a levelek sápadtan hullanak,
Érzed a szél selymesen simogat.
Még elvarázsol egy szép gondolat.
Érzed , hogy ott vagyok melletted ,
Érzed , ahogyan fogom a kezedet.

Waldinger Ágnes

“Érzed, ahogyan fogom a kezedet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [i][color=#990000][u]Kedves Ágnes ![/u]

    ez valóban a Te gazdag szívedből előretörő – gyönyörű vallomás !

    [u]Szeretettel ![/u]

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!