Pesszimista dal
Amikor a szív utolsót dobban.
A szeretett forrása befagy.
Amikor a remény is elhagy.
Marad az üresség, a magány.
S az ember az út végén megáll.
Révész az, ki mindenkire
egyformán vár.
Ha oda érsz, nincs visszaút,
csak előre.
S jutalmad? Egy nekrológ
a temetőben.
Mégis dereng egy fénysugár.
Ott a sötétség hajnalán.
Egy jobb nap, mi felragyog.
Ezt ígérik az angyalok.
Ha elhagynak a csillagok.
Jártó Róza
Drága Lexikém! Barátnőm!
Úgy legyen!
Ölellek! / mami/
Drága Barátnőm-Mami!! mi már sok jót -rosszat kaptunk,verseinkre. De ez eddig nem tört meg bennünket. Pedig én helytelenül-rímtelenül -tanulatlanul írok. Sosem tanultam írni csak úgy jön.S ami még rosszabb ki sem javítom.De úgy érzem itt elfogadtatok így ahogy vagyok.Köszönöm nektek.Nem kivételezést kér itt senki.Igaz amit egyszer valaki nekem írt,"ne írjon aki hülye hozzá,inkább forgassa a fakanalat "De és megint csak ez a fránya DE emberek akik jobbak vagytok,ne bántsátok a gyengéket,ne is dicsérjétek.Csak írjátok "olvastam"már ez is örömet okoz, hiszen figyeltek ránk. Hiszen a bánatunkat,örömünket próbáljuk megosztani veletek. Tudjuk nem szakmai ,profi írások de szeretettel írjuk.Köszönöm:Lexirózsa
Kedves Lexirózsa!
Kedves Éva!
Kedves Etel!
Kedves Rózsa!
Kedves Zsuzsa!
Kedves Keni!
Kedves Radmila!
Kedves Margit!
Kedves Jóska!
és mindenkinek aki olvasta kis versem, köszönöm. Van úgy, hogy nem minden van rendben. Akkor íródik ilyen vers. De akit, mint engem is ilyen társak várnak vissza, annak ez csak átmeneti érzés lehet. Még egyszer Köszönöm mindenkinek.
Szeretettel: Jártó Róza
Kedves Róza!
Egyszer útunk végére érünk.Szépen leírtad az elmúlást.Kicsit szomorú,de szép.
Szeretettel:Margit
Kedves Róza, az elmúlás gondolatát nagyon szép versbe foglaltad.
Szeretettel gratulálok: Radmila
[i][color=#990000][u]Drága Róza ![/u]
Olyan lírai finomsággal, és hasonlatokban írtad meg ezt versedet, hogy számomra a címe hatástalan maradt, mert hiteles álláspontja ez minden egyes embernek.
Mélyen igaz, és szomorú kicsit, de mindenkinek tudni kell, hogy ez is életünkhöz tartozik ! S hogy mi vár rá a révész által, aki átviszi őt a túlsó partra ….
[u]Sok Szeretettel ![/u]
– keni -[/color][/i]
Drága Rózám!
Szívbemarkoló versed ittmarasztott. Azt gondolom, hogy korosztályunkat erősen foglalkoztatja ez a gondolat, mi is lesz, ha… Ha elfújják az égiek földi gyertyáinkat, világítunk-e majd valahol. Én hiszem, hogy igen! Gyönyörűen írtad meg ezt a nem éppen könnyed gondolatot, melyhez szívből gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
[i]Drága Róza!
Megfogalmaztad a lényeget:
"Mégis dereng egy fénysugár.
Ott a sötétség hajnalán."
Gratulálok!
Szeretettel: Rózsa[/i]
Gratulálok! Segítenek az angyalok!
üdvözlettel, Etel
Valaki azt mondta egyszer nagyon régen nekem, hogy mindegyikőnk ott van fenn…egy-egy csillagban. Majd, ha már "itt" nem leszünk. 🙂 Hogy mindőnk csillaggá válik és onnan lessük azt, amit itt hagytunk, míg nem volt nekünk csillagunk. Jó-jó, túlontúl romantikus…de olyan szép. Szia, kedves Róza. Éva.
Kedves Mami!!! Gratulálok…Ne félj a csillagok sosem hagynak el. Lexirózsa