Valóság és álom

Valóság és álom

Szobámban félhomály,
szundikáló gondolataim
világosan hallom,
minden horkolással
imbolyog szobám fala,
mintha
pityókás szellem volna.
Árnyképek somfordálnak,
porral telített pókháló,
a szégyentelen
ijesztgeti párnám,
takarom emeli fel
Azt már nem!
Kifelé innen
árnyképek,
pókháló,
pityókás szellemek!

Radmila Markovic

“Valóság és álom” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. [i][color=#006600][u]Kedves Radmilla ![/u]

    Szerintem – egy vidám, és üdítő verset írtál, – még akkor is, ha ez az álomkép Téged esetleg megriasztott !

    Jó volt olvasni ilyen könnyedséget is !

    [u]Szeretettel ! [/u] – keni -[/color][/i]

  2. "Valóság és álom" ? Tetszik ahogy levezetted.
    Árnyékképekkel néha jól elvagyunk,
    nem cáfolják, mondott, vagy gondolt szavunk.
    Félhomályban, ha nézzük a fehér falat,
    életre kél a szundikáló gondolat.

    Ölellek; Eta.

  3. Kedves Mila!
    Ez a z álomszerű valóság, ej , most keveredik bennem egy kicsit, vagy valóságszerű álom, na mindegy, nagyon jól sikerült !
    Szeretettel grat, Zsófi

  4. Drága Milám!
    Örömmel és szeretettel olvastam "kísérteted" lenyomatát, mely nem csak pityókás szellem volt csupán, hanem szellemes is! Igazi Milás verset kaptunk most Tőled, köszönjük!
    Szeretettel ölellek: Zsuzsa

  5. Drága Milám, megmosolyogtam pityókás, szellemes álmodat, remélem neked sem volt rémisztő.
    Jó verset rittyentettél belőle. Gratula!
    Szeretettel
    Ida

Szólj hozzá!