Vihar, ha dúl

Vihar, ha dúl

Vihar, ha dúl
Szívek megremegnek.
Eső ha hull
A tavak jól megtelnek.
Szél ha fúj
Nádak meghajolnak.
Fiú ha kezet nyújt
Lányok behódolnak.

Tombol a vihar,
Kopog a jég,
Légy enyém te legény,
Most légy enyém.
Kopog a háztetőn,
Csak úgy zörög.
A szerelem így örök.

Vihar, ha dúl,
Legény ha feléd nyúl
Érintése odahúz.
Csókja ha csattan,
Jégeső koppan.
Vihar, ha dúl,
Szél mikor fúj.

Szorítsd erősen,
Karod feszüljön.
Eső ha hull,
Melléd lefeküdjön.
Simuljon hozzád
Érintése nem fáj.

Odakinn lassan
Csitul a táj,
Eső ha eláll,
Szíved már nem fáj.
Eső ha nem hull,
Feléd ő nem nyúl.

Felém és feléd,
Marad a remény.
Vihar ha elül,
A fiú felül.
Így ő már nem lát,
Szerelme halvány.

Nézz ide rám,
Kéri a lány.
Fiú már távol,
Nem vagyok fából,
Várok én terád.
Felhőből jégeső,
Sírás így tör elő.

Dörög, csak dörög,
A bánatod örök.
A fiú már elrobog
A viharban otthagyott.
Vissza már nem jön,
Az ég meg csak dörög.

Így jártál, így jártál,
Már megint megjártál.
Ez egy szomorú vasárnap
Egy peches leánynak.
Csitulj már zörgés,
Múljon a vihar,
Nélküled zavar.

Waldinger Ágnes