A műtőasztalon

A MŰTŐASZTALON

Hanyatt fekszem a műtőasztalon,
kiszolgáltatva, …érzem ezt nem akarom.
Hűvös van.
Kicsit fázom éppen,
szemem akadt a rengeteg
fölöttem vakító fényen.
Kikötnek.
Ámbár… úgysem védekeznék,
ennek meg kellett volna történnie rég.
Az aneszteziológus
súgja a fejemnél:
– gondoljon valami szépet,
kaparjon elő valami gyönyörű emléket!
Megsimogatja arcom…
keze hűvös,
hangját már nem hallom.
S belé zuhantam valami gömbbe,
ott forogtam körbe- körbe.
Egy picit meghaltam ott én,
ott a műtőasztal rideg tetején,
bár szívem
a monitoron dobogott,
én máshol láttam akkor sütni a napot.
de ott sokkal – sokkal szebben ragyogott.

Nagy Rozália

“A műtőasztalon” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. [i]Kedves Rozálka.
    Ismerős érzésekről írtál, átéltem és Isten segíségével
    túléltem hasonló helyzetet. Szépen és élethűen megfogalmaztad.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  2. [color=#006633]Szép a versed, kedves Rozálka, annyira élethűen írtad meg, remélem azóta már jól vagy.
    Szeretettel
    Ida[/color]

  3. [color=#0000cc][u]Drága Rozálkám ![/u]

    Én már háromszor éltem át ezt az "élményt", a hűvös valóságot, hogy a vérzés kevesebb legyen !

    Remélem túl vagy rajta, csak emlékeidben él és hoztad onnan ezt a verset !

    [u]szeretettel[/u] – /Apud/ – keni -[/color]

  4. Rozálkám-Angyalkám!!!igen ott szebben ragyog nincsenek bánatok.De a te helyed itt vagyon térj vissza így akarom…szeretettel Lexirózsa

Szólj hozzá!