Elfogy, amiért
Ez a sorban állás,
magamból kígyózás!
Bizonyos,
nem hívott
a történelem.
De azért
rendületlenül
állom. Posztom?
Lélegzetnyi helyem.
Kezemben
értelmes gesztusok.
Másfél József
Attilányi életidőn
túl, még irigylem
a madarakat.
Mire sorra
kerülnék, elfogy,
amiért.
Nem szólnak
az előttem állók.
Ők is – hogyhogy
ennyin? Biztos
elém tolakodtak.
Üdvözölték egymást,
s szót váltva
ott ragadtak,
miközben
hattyú formájú
felhőben gyönyörködtem.
Volt időm, kedvem.
Az élet-tülekedés
zajai távol.
Hiteltelen csönd!
Egyre sűrűbben
tekintek hátra:
állok még
mögöttem?
Dudás Sándor
Köszönök szépen minden hozzászólást, a tetszéseknek külön örülök! Milácskám kedves, tudod a témák ahogy hozzák… Puszillak: Sándor:)
Sándorkám, Te csak előre tekintgess, még korai a hátrakacsintgatás.
Szeretettel gratulálok: Mila
[center][color=#993300][u]Kedves Sándor ![/u]
Belső metamorfózisodat, csodásan öntötted, rendezetlen sorokba, ezzel is jelezvén, hogy kissé el kívánsz rugaszkodni a szabványos hagyománytól…
[u]Modern versed tetszésemre volt, főleg a mondanivalód ![/u]
[b]Tisztelet érte ![/b]
– keni -[/color][/center]
Gratulálok…Lexirózsa
A belső világa igazán magával ragadó! Ilyen lehet, mikor köürbeálljuk magunkat és csak nézünk ki a "tömegből"! Gratulálok!
Cs Nagy László