Kísért a szemed

Kísért a szemed

Felszín alól
ragyog. Mióta?
Meddig? Elsüllyedt
csillag? Küldi
sugarait,
kísért a szemed.
Kék, ugye, kék?
Gonosz képeken
bánatot
felékszerez.
Múlt és jövő.
Jelene kié?
Kísért. Súg,
sugall:
légy szabad,
mondd a
tartalmat,
hadd a forma
kényszerét!
Azúrkék?
Tengerkék?
Csupán tűz,
lendület legyen
s erő!
Csillagok közé
felkísér. Űri
éj. Dermesztő
magányból kivágyó
csillag. Csillagom?
Szemed kísért.

Dudás Sándor

“Kísért a szemed” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!