Állok a nyárban a lenge ruhámban,
búra, derű jön – a szél dala száll,
álmom ölemben a csöppnyi szobában,
hit, s a reménynek az otthona vár.
Bízva a sorsban, a sors tenyerébe
juttat a perc kegye – úgy akarom,
bú mi emészt – a törött kenyerébe
éhnek – a könnyeit eltakarom.
Hinni a szépet, s a jót is akard te,
– légy: levegőm, kenyerem, palotám –
hozd a reményt- s az eged ne takard be
hagyd! – Napod oly gyönyörű adomány!
Csak állok a nyárban (2)
Csak állok a nyárban a nyári ruhámban,
a búra, derű jön – a szél dala száll,
az álmom ölemben a csöppnyi szobában,
a hit, s a reménynek az otthona vár.
De bízva a sorsban, a sors tenyerébe
bejuttat a perc kegye – úgy akarom,
s a bú mi emészt – a törött kenyerébe
az éhnek – a könnyeit eltakarom.
De hinni a szépet, s a jót is akarni,
– te légy: levegőm, kenyerem, palotám –
ma hozd a reményt, s az eged betakarni
ne hagyd! Bizalom!- gyönyörű adomány!
H. Gábor Erzsébet
Édes kis Zsuzsim!
Ugye megbocsájtod nekem???:P
Most pillantottam vissza a kommentekre, és látom ott a Te kedves szavaidat, amit most szeretnék nagyon szépen megköszönni Neked.
Örülök annak amit írtál, szeretettel olvasom szépséges soraidat mindig és mindenhol.
Szeretettel:Zsike:P
Kedves Csaba!
Nagyon örülök mindig Neked!
Annak különösen, hogy tetszett a versem, Tőled ez már nagy dicséretnek számít.:P
Köszönöm, hogy ilyen régóta figyelemmel kíséred a munkáimat, és köszönöm a sok segítséget, tanácsot is amit eddig Tőled kaptam.
Szeretettel fogadtalak most is:Zsike:P
Kedves László!
Köszönöm Neked is, hogy elolvastad a versemet. Tudod László, mindenkiben másképpen szól a dal, bennem így, Benned meg amúgy, de ez így a jó.Minél színesebb a világ annál gazdagabb. Nem hiszem, hogy jó lenne, ha mindenki maga lenne a "tökély" 😛
Lehet, hogy itt-ott kicsit "botlik" a rimus, de ez legalább őszinte.
Régóta, és nagy szeretettel botladozom én itt már, remek alkotótársaim között, és jól érzem magam így is.
Szeretettel:Zsike:P
Csak állok a nyárban a nyári ruhámban,
U – U U – U U – U U – U
a búra, derű jön – a szél dala száll,
U – U U – U U – U U –
az álmom ölemben a csöppnyi szobában,
U – U U – U U – U U – U
a hit, s a reménynek az otthona vár.
U – U U – U U – U U –
De bízva a sorsban, a sors tenyerébe
U – U U – U U – U U – U
bejuttat a perc kegye – úgy akarom,
U – U U – U U – U U –
s a bú mi emészt – a törött kenyerébe
U – U U – U U – U U – U
az éhnek – a könnyeit eltakarom.
U – U U – UU – U U –
De hinni a szépet, s a jót is akarni,
U – U U – – U – U U – U
– te légy: levegőm, kenyerem, palotám –
U – U U – U U – U U –
ma hozd a reményt, s az eged betakarni
U – U U – U U – U U – U
ne hagyd! Bizalom!- gyönyörű adomány!
U – U U – U U – U U –
Kedves Zsike!
Nagyon tetszett a rímnek és ritmusnak ilyen játéka. Ez is mind a többi nagyon jó.
Szeretettel: Csaba
Kedves Erzsébet!
Valóban gyönyörű dallamot csaltál a sorok közé és még az sem vesz el az értékéből, hogy picit soknak találom a névelőt és néhány helyen kicsit botlik a ritmusa!
Cs Nagy László