Szívrózsáim

Szívrózsáim

Szívem rózsákkal teli ültetvény-ágy, melynek
hozzá nem értő kertész gyomlálta meg sorát –
koszlott talaján égő-piros bársony-pelyhek,
míg bús lélek-dal zengi a fáradt kupolát.

Szívem rózsákkal teli ültetvény-ágy, kertem
hallgatag függönyét tekintetek sem bontják –
s rést alig találni, hol parányi fény serken,
így túlnéznek, feledve fulladt lelkem gondját.

Szívem rózsákkal teli ültetvény-ágy, hajlong
még pár tőke – vágyban, vérerekkel halt árnyak –
mestert várva, ki szánt majd a paréj-vad gazon,
és megmetszi e titkos, szétnyirbált, halk tájat.

(2012.08.28. – módosított változat)

– lambrozett –

“Szívrózsáim” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Ari! 🙂
    Kicsit későn bukkantam rá véleményedre.
    De jobb későn, mint soha.;)
    Örömmel láttalak, köszönöm, hogy olvastál. Éva

  2. Annak, aki arra vetemedett, hogy írogat…és ráadásul még közszemlére is merészeli dobni, nincs annál nagyobb elismerés, minthogy tetszik a csinálmánya az olvasónak. Nálam, ettől nem létezik magasabb mérce.
    Hálás vagyok nektek a vizitért, kedves Rózsa és Margit. Puszi . Éva

Szólj hozzá!