HA AZ ÉLETEMET ELÖLRŐL KEZDHETNÉM
Ha az életemet elölről kezdhetném
Halálos ágyamat virággal bevetném
S ott pihentetném meg elfáradt testemet
Fekete ruhámat előkészíteném
Búcsúznék tőletek, akikben hittem még
S éjsötét szemfedél takarná szememet.
Arcomra rálehel egy csókot a halál
Aprópénz amely az életből visszajár
Egy ócska szánalmas utolsó ajándék
Az élet elmúlik csodákra várni kár
Mert a halálmadár is mindig odaszáll
Hol gyenge az élet és gyenge a szándék.
Szívemből mondhatom sajnállak titeket
Titeket akiket a végzet hiteget
Hogy nem fáj s nem múlik sohasem a remény
Végül ha fellázad magányos lelketek
Hiába futnátok menni már nem lehet
Jusson eszetekbe e rövid költemény.
Mankovics László
Kedves László, saját halálos ágyadat vetnéd meg életed kezdetén? Még most se tedd.
Szeretettel: Radmila
Kedves László!!
Mély valóságokkal , némi kis igaz szemet kinyitó gondolatokkal teli versedet szeretettel olvastam.
A halál szó sok versemben jelen van. Hozzá tartozik az élet egységéhez.
Szerintem nem kell tőle félni..és nem szabad elfutni sem előle még akkor sem ha véletlen el lehetne.
Tetszett versed még ha szomorú is, de ez a valóság.
Szeretettel : Rozálka
Kedves László! ha életem újra kezdeném ,a halálra még nem gondolnék.De most már van olyan pillanat mikor a lélek menni akar…Lexirózsa
elfelejtettem a dátumot feltüntetni. most pótolom: 2004. 09.30