Világtalanul
Ősz aggastyán roskadtan ül,
mintha ugyan vándorolna, keze botjára feszül.
Béklyója láthatatlan, röghöz van kötve.
A vakság az, ami összegömbölyödve
kényszeríti ágyba, székbe.
Otthona helyett Otthonban van, vendégségben.
Hiszen idegen a szoba, a szó, az étel,
egyformán fekete a nappal és az éjjel.
Kilencven nyarat, telet látott.
Retinába égett emlékek molyrágott
képei elevenednek sorra:
a régi ház, elöl a konyha, a szoba.
Az asztal előtt sámli, balra a kályha.
A falon szép keretben, a hímzett mályva.
Szinte látja, ott nem tévedne el soha,
de vakon egyedül nem maradhat, szólt a mostoha
ítélet.
A puszta lét semmivé lett.
Ugyan a szív még dobog,
s a láb is hűen vánszorog.
Fülének barátai a halk neszek.
De a szemek, a vaksi szemek
segédei lesznek
majd az enyészetnek.
Márffyné Horváth Henrietta
Kedves kicsikovakell! 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad soraimat! 🙂
Szeretettel: Heni
Kedves Radmila!
Örültem jöttödnek! 🙂
Szeretettel: Heni
Bòlintva tiszelettel gratulálok soraidhoz!!!
Szép versednél szeretettel jártam: Radmila
Kedves Rozálka!
Remélem azóta megnyugtatóan rendeződött a fiad dolga. Nálunk sem ismeretlen ez a helyzet. A férjem is járt már így. Maga a fém reszelék eltávolítása és a kötőhártya gyógyulása nem volt vészes, de esti ügyeleti időben dokit találni egy kalandregénnyel felért….:P
Köszönöm, hogy olvastad soraimat. 🙂
Szeretettel: Heni
Kedves Viola!
Köszönöm, hogy elolvastad és egy kicsit talán át is érezted a versemet. Valóban borzasztó lehet ép tudattal, teljesen ismeretlen helyen, kiszolgáltatva másoknak, élni, éldegélni…
Szertettel: Heni
Kedves Róza!
Köszönöm, hogy itt jártál. 🙂
Szeretettel: Heni
Kedves Heni!!
versedet olvasva kis feszültség szorult most belém, mert gyermekem szemében valami szörnyűség van, köszörült vasat…és most megy az ügyeletre..tehát rossz érzéseim vannak, de remélem minden okés lesz…de , hogy pont erről olvassak?…ilyen a véletlen.
Versed szép, szomorkás.
Szeretettel:Rozálka
u.i.
nagy öröm számomra, hogy végre itt lehetek megint közöttetek!
Kedves Henrietta!
Megrendülten olvastam kitűnő versed, szívszaggató, ha csak egy kicsit is belegondolunk.
Szeretettel gratulálok: Viola
Ez nagyon szép csak fájó de bizony való…gratulálok.Henrietta…Lexirózsa