Vízbe kacsint a kék (egy képre)

Vízbe kacsint a kék (egy képre)

Aranyló patakba bámulnak a fák
hol apró hullámok vízzé ölelik a jeget,
zúzmarás ágak akár a szempillák
megrebbenve simogatják a szelet.

Bújik a fehér és sárga aranyba ölel
felhők felett vízbe kacsint a kék,
vacogó parton állok Istenhez közel
széncinege lelkem dalol :nyitni kék.

Mednyánszky László: Aranyló fények téli erdőben c. képére

Tóth János

“Vízbe kacsint a kék (egy képre)” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!