Vérző szívű alkonyat

Vérző szívű alkonyat

Rubinvörös fényárjában izzik
a vérző szívű alkonyat.
Égő aranysugarait hinti
szerte, a távolodó nap.

Ragyogásában, mártózik az ősz
tündöklő lombkoronája,
erdők és mezők gyönyörködtető,
festői szín kavalkádja.

Lassan hegy mögé tűnnek a fények,
homály rejti a színeket.
Feljön a hold a szürkülő égen,
árnyakat rajzol az este.

Schvalm Rózsa

(2012-09-07)

“Vérző szívű alkonyat” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. [i]Kedves Veronoka!
    Köszönöm, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  2. [i]Kedves Margit!
    Köszönöm, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  3. [i]KedvesRadmila!
    Köszönöm, hogy tetszik a természeti képem.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  4. [i]Kedves Lexirózsa!
    Köszönöm gratulációdat.
    Szeretettel[/i]: Rózsa

  5. [i]Kedves Ida!
    Köszönöm,hogy tetszik a versem. Elgondolkozva dolgozom egy másik változaton, hogy siekül-e, majd kiderül.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  6. [i]Kedves László!
    Nagyon köszönöm hozzászólásodat, Sajnos a "rubinvösrös"jelzőt direkt akarattal írtam, a "Vörös, mint a rubin. Ezzel a címmel várjuk a történeteket " pályázatra gondolva, bár nem pályázatként küldve, mert novellát nem írok. Elfogadom, hogy hiba volt és nagyon örülök véleményednek.
    "másik" Rózsa[/i]

  7. [color=#006633]Kedves Rózsa!
    Gyönyörű költői képeid, remek színekbe öltöztették az alkonyt. Szerintem nincsenek közhelyek, mert így, ahogyan Te, még nem írta le senki. Talán hasonlóan, viszont, mi más lenne a költészet, mint a szavak játéka, s ha ez egy a sok jó közül, akkor részemről minden rendben van. Nagyon tetszett.
    Szeretettel
    Ida[/color]

  8. Kedves Rózsa!

    Részben igazat kell adjak Csabának és azt is elmondom miért. Az első sort feleslegesnek érzem, valami más képet kellett volna odailleszteni, mert a második sor teljesen jól, mondhatni költőien ábrázolja azt, amit szeretnél elmondani. A "vérző szívű alkonyat" mindent elmond a vörösbe hajló pompázatos égboltról és engedi is elképzelni a magam képzelete szerint, ezért kár volt még fokozni a "rubinvörös fényár"-ral. Persze szó sincs arról, hogy ne lenne érzékletes a "festmény", de néha a kevesebb többet elmond, mint a nagyon feldíszített sorok!

    Cs Nagy László

  9. [i]Kedves Rozálka!
    Köszönöm véleményedet, örülök, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  10. [i]Kedves Katalinka!
    Köszönöm, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  11. [i]Kedves Csaba!
    Köszönöm véleményedet, elfogadom igazságát és igyekszem átdolgozni, remélem sikerül.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  12. Kedves Rózsám!!
    Ez nagyon szép kép!!
    Nekem pont az tetszik versedben amit Csaba közhelyesnek nevez.
    .. de hát nem vagyunk egyformák…
    sok szeretettel:Rozálka

  13. Kedves Rózsa!
    Jól leírtad a napnyugtát, de egy kicsit közhelyesre sikerült. Mire gondolok; vérző szívű alkonyat, tündöklő lombkoronája, Égő aranysugarait hinti
    szerte, a távolodó nap, Ragyogásában, mártózik az ősz.
    Ne vedd ezt kötözködésnek, de annyian leírták már ezeket a fogalmakat, hogy közhellyé váltak. Tudsz te ennél sokkal eredetibb megfogalmazást is.
    Szeretettel: Csaba

Szólj hozzá!