A múlt napraforgói

A múlt napraforgói

szinte most is érzem az olajos magok illatát
ahogy a nap száradásig égeti őket
kezem még őrzi a lenyomatot
ujjaim nem felejtik el a szirmok táncát
kinyújtott tenyeremből a verebek csipegettek
s vígan szárnyra kelve verték fel a csendet
megérintve csőrükkel a távoli horizontot…

Huszárné Vass Edina

“A múlt napraforgói” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!