Isten-korcsa
Angyalok közt ernyőt bontok
A felhők alatt nincs több dolgom
Zuhanva a szívetekből lopok
Utolsó percig a fényfele hajlok
Én vagyok a könyörtelen költő
Észre se vettem a sebem fertőző
A lidércem folyvást visszaköszön
Ami nem más mint a rímtelen őzön
Ha az a nedves pina rád nem talál
Ez az élet csak jól elhasznál
Elnézést hogy szívem nyersen tálal
Tudom te másképp fogalmaznál
Ahogy József Attila szerelmén
Megcsillant az a szerelvény
Úgy érlelődik a papíron a szén
Érzelmeimet így is le írhatom én
A WC-ben az irodalom vulgáris
Felmentést kérne ez a korosztály
Ahogy a szunnyadó vulkán is
Tejfogakkal felnevelt oroszlán
Rossz helyen dobott le a gólya
Lángokat nem rügyezik a torta
Az vagyok az isten-korcsa
Alkoholba mártott tolla a sorsnak
Pecsuvácz Dávid
Hát Dávid!!!!
Ami a szíveden a szádon!;)..de ettől olyan pompás a versed.Az nem baj , ha az ember őszintén leírja azt a szót ami éppen szerinte odavaló.Én úgy vélem minden szónak meg van a versedben a helye.Én szerettem és kíváncsian várom a többit.:o
Szeretettel .: Rozálka
Nagyon eredeti gondolataid vannak.:) Talán a tálalásnál használhatnál nemesebb abroszt…és most nem kifejezetten a naturalista szavakra gondolok. Inkább a szerkesztés csiszolgatására. Az öltések erősítésére. Üdv.Éva
[color=#990000][u]Kedves Dávid ![/u]
Szívesen olvastam egy fiatal srác, tiszta és szókimondó versét, melyet önmagáról alkotott, de remélem nem te vagy ennek a sorsnak az elviselője !
Versed cseppet sem vulgáris, sajnos nagyon is a mára utal !
[u]Tisztelet érte !
[/u]
– keni -[/color]