Őszi alkony
Csendesül a világ alkonyórán,
leszáll a nap nyugat horizontján.
Mielőtt álomba szenderülne,
visszanéz tűztavában fürödve.
Fényözönét ömleszti a tájra,
szerteröppen alkonyi szikrája.
Bús ősz avarját bearanyozza,
halál hatalmát meghazudtolja.
Lassan hegy mögé hullnak a fények,
hold ezüstje csillan fel az égen.
Indul útján a magányos vándor,
csillagpályán hajnalig bandukol.
Schvalm Rózsa
(2012-09-22)
[i]Kedves Veronika!
Köszönöm, hogy tetszik a versem.
Szeretettel: Rózsa[/i]