Őszi alkony

Őszi alkony

Csendesül a világ alkonyórán,
leszáll a nap nyugat horizontján.
Mielőtt álomba szenderülne,
visszanéz tűztavában fürödve.

Fényözönét ömleszti a tájra,
szerteröppen alkonyi szikrája.
Bús ősz avarját bearanyozza,
halál hatalmát meghazudtolja.

Lassan hegy mögé hullnak a fények,
hold ezüstje csillan fel az égen.
Indul útján a magányos vándor,
csillagpályán hajnalig bandukol.

Schvalm Rózsa

(2012-09-22)

“Őszi alkony” bejegyzéshez 21 hozzászólás

  1. [i]Kedves Veronika!

    Köszönöm, hogy tetszik a versem.

    Szeretettel: Rózsa[/i]

Szólj hozzá!