Madártávlatból

Megosztás Nyomtatás 1659 megtekintés 17 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:


Madártávlatból

Édesanyám hova tünt
a mi kis röpterünk? A mienk volt a legmagasabb akácfa,
girbe-gurba, göcsörtös, kiugró elágazó ága.
Itt mutattad meg, amikor a hajnal
bele lopódzik az éjszakába
szép lassan lesöpri a sötét színeket.
Ettől még szebb árnyalatot
soha nem láttam.
Miért kellett
kivágni a mi kis akácfánkat?

Fehérvári Zsófia

“Madártávlatból” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Kedves: Gabriella 36, Emperor, lexirózsa, titanil,hzsike,radmila,
    margitszabókila,mami,rózsaschvalm,zsubanya,
    ritatórhné !

    Nagyon örülök,hogy olvastátok az akácfa búcsúztató versemet.
    Szeretettel ölellek benneteket, Zsófi.

  3. Zsófikám!

    A vers örök! Kedves, szép, tartalmas versedhez szeretettel gratulálok.

    Zsófikám! Az akácfa is már a mi fánk. Hiányozna ha mind kivágnák.

    Szeretettel: /mami/

  4. Mindnyájatoknak köszönöm kedves szavait és
    nagyon örültem hozzászólásotoknak.
    Szeretettel,Zsófi

  5. Kedves Zsófi!
    Régen fát ültettünk.Most meg " fát rombolunk"a divat.
    Pedig a fa szép is,és hasznos is,mert megszűri a levegőt
    és oxigént ad.Köszönöm,hogy ilyen témáról írtál.
    Szeretettel:Margit

  8. [center][color=#009900][u]Kedves Zsófia ![/u]

    Minden kivágott fáért kár, azok is meghalnak egyszer maguktól is.
    Bár az akác nem adja meg olyan könnyen magát visszavágva 100 év távlatágól is egyenesen áll és virága ontja illatát a május derekán !

    [u]Szép emlékversed szeretettel és fájón olvastam én is ![/u]

    – keni -[/color][/center]

  9. [i]Kedves Zsófi!

    Bizony fáj az ember lelkének, mikor nem láthatja többé ami oly kedves volt, már csak emlék lett.
    Nagyon szép a versed, gratulálok!

    Szeretettel: Rózsa[/i]

  10. Drága Zsófi!
    Hiszen mindannyian tudjuk, miért pusztult az az fa! Fájdalmasan rejtett szépséges mondandódhoz szívből gratulálok! Szeretettel. Zsuzsa

  11. Kedves Zsófi!

    Gyöngyszem ez a vers! Rövid, szívbe markoló, igazi.
    Nagyon, nagyon teszik. Szimbolikusan is felfogható, hiszen mindannyiunknak van egy akácfája amit egyszer kivágnak.

    Szeretettel gratulálok, Gabi

  12. [color=#006633]Kedves Zsófi!
    Ötletes a versed, és jól megírtad. Olyan szívig hatoló.
    A fecskéknek is hiányzott, hozzátartozott az otthonukhoz. Egészen beleszomorodtam.:(
    Szeretettel gratulálok!
    Ida[/color]

  14. Kedves Zsike !
    Kedves Titanil !
    Kedves Lexirózsa !
    Az akácfák már legalább ötven évesek voltak és nagyon magasak. A szomszéddal határos kerítés mellett nőttek a házak között. A kis fecskéket le is festettem amint nagy örömmel erre az ágra szálltak és kifecsegték amit láttak. Abban az évben nagy vihar tépázta a fákat és majdnem ráborult a szomszéd házára. Ki kellett vágni őket. A fecskék a következő évben visszatértek és szomorúan röpködtek körbe-körbe, a volt röpterüket keresték. Tanúja voltam kétségbeesett, szomorú csivitelésüknek. Nagyon megsajnáltam őket! A fa azóta újból kihajtott, hozzá sem merek
    nyúlni, hadd nőjön, hátha jövőre ráismernek a kedvenc helyükre.
    Köszönöm, hogy elolvastátok.
    Szeretettel, Zsófi

  15. Kedves Zsófi!! az ember teszi tönkre saját világát…Gratulálok a versedhez:Lexirózsa

  16. Kedves Zsófi!
    Örömmel olvastam szép megemlékező versedet. De miért is kellett a Ti és sok más akác, vagy bármilyen fajtájú fát?
    Gratulálok!
    Sok szeretettel: Titanil

Szólj hozzá!