Szoknyád terítem az éj elé
itt a nyári táj hő-vénáján
hol mindig te tartod a vattát
pár dallamot vet a szivárvány
s engem a szép ritmusa hat át
lázasan bújik hozzám bájad
a vers szíve egyre hevesebb
a szókamera mindent láttat
rímek sugározzák testedet
kivágott blúzodból szivárog
a káprázat mely mindig földi
s mert velem vagy kezdik az álmok
percünk lélek-kóccal kitömni
volt hogy gondok locsogtak benned
bajok rángatták sors-szárnyaid
de minden rossz egyszer elreped
most táncát az idill járja itt
szoknyád terítem az éj elé
ne kopogjanak a csillagok
a hold is mindjárt jön te ne félj
én veled örökre itt vagyok
Magyari Barna
Gyönyörű képekkel teli szép vers!
Szeretettel gratulálok!
Üdv, András
[center][color=#009900][u]Kedves Barna ![/u]
Csak az tud így szeretni, aki magát is kellőképpen szereti, és csak az ismerheti úgy a női nemet, akiben van egészséges feminitás is, amiért ne hogy megsértődj, csak is jó javadra írom !
Ha minden férfiban megvolna ez az érzet a nők férfiak kapcsolata sokkal gazdagabb lehetne, mert a szerelem nem tűr önsést, féltékenységet és rivalizálást, a szerelemhez ketten kellenek akik jól ismerik egymás testi belső valóságát is ezért is szeretem én is a kissé maszkulin nőket, akik minket jobban is megértenek !
Verseid alapját ennek tudom be amire büszkének kell lened, mert tehetséged oltóanyagai és táplálói !
[u]Tisztelőd ! [/u]
– keni -[/color][/center]
Kedves Barna!! szép..gratulálok :Lexirózsa
Most sem csalódtam.:P
Szeretettel olvastam versedet kedves Barna.
Zsike:P