Ott ült az a lány

Ott ült az a lány

Ott ült az a lány,
Abban a botrányosan rövid ruhában
vérpiros ajkához sörösüveg tapadt
ceruza-ujjai közt saját kézzel sodort cigaretta
füstje úszott céltalan…
Iskolás angollal
keserű szenvelgő arccal
gesztikulált partnerével,
míg a vonat lassan kúszott két falu között
éktelen robajjal éppen.

Megcsináltuk mind
a mi kis házi feladatunkat
hogy aztán holtsápadtra válva
álljunk a Világbíró előtt!
A piszkozatot szégyenlősen
gyűrögettük hátunk mögött,
mert hasztalanná válik az ima
ha nincs koordináta
és a lélek nem talál haza – soha.

Hajgató Attila

“Ott ült az a lány” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [color=#cc0099][u]Kedves Attila ![/u]

    Témád igen időszerű és összetett dolog, ahogy a világ már vidéken is megváltozott.
    Kívül cifra- belül tudása ki tudja !?

    Jól összeszedted versedben ezt az egyveleget !

    [u]Tisztelt ! [/u] – keni -[/color]

Szólj hozzá!