MIÉRT nem?

Megosztás Nyomtatás 685 megtekintés 8 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

MIÉRT nem?

Ha elfáradt a test lassítanunk kéne,
nem sanyargatni vagy hajszolni cserébe.
Tested előbb-utóbb benyújtja a számlát,
nem tudjuk majd fizetni a temetés napját.

Nem sikerül egyből szebb világba menni,
az életet akkor itt kell megszenvedni.
Tiszta ügy ha rögvest letesznek a sírba,
de az itt-hagyott is saját magát sírja.

A gonosz köpenyét pont arra terítik,
ki sanyarú sorsát itt kénytelen élni.
siratja mivoltát mely élve is már halott,
csak az szenvedi kárát kit a holt itt hagyott.

Ki már eltávozott szíve megnyugodott,
fájdalma sincsen, ha rágják a kukacok.
De az élők testét elevenen nyúzzák,
lelkünket ollóval centinként szabdalják.

Mi tisztünk itt lenni ezen a világon?
Szemünk is fenn akad lég béli sirályon.
De néki osztottak némi szabadságot,
bejárhatja ő az egész nagy világot.

Miért nem született mindenki madárnak?
Miért bünteti ég emberét – e világnak?
Szárnyaló madarak csak egyszer lehetnénk!
Gyászos életünk, óh addig feledhetnénk!

2012. 08.

Nagy Rozália

“MIÉRT nem?” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  2. [color=#006633]Ez egy hangulatvers, kedves Rozálkám, méghozzá nem is akármilyen, hanem jóóó! Remélem azóta a Te hangulatod ugyanilyen jó… Majd áruld el nekem… jó?:D

    Szeretettel
    Ida[/color]

  4. Kedves Rozálka!

    Nem is kicsit szomorú és lemondó ez a vers, de tudom, lesz ez még vidámabb is.
    Nagyon szép, az utolsó versszaka különösen.

    Szeretettel: Icu

  5. Kedves Angyalka-Rozálka!!! Ne hidd ,hogy jobb a madárnak,rájuk puska tüzek várnak.Lélekben légy szabad én azt kívánom s boldog leszel te is e világon…Lexirózsa

  6. [color=#cc0099][u]Drága Lánykám ![/u]

    Már megint milyen szomorú gondolatok foglalkoztatnak, de tudom, hogy Te szereted mint én is az ilyen sanyarú tépelődéseket…
    Igen mi emberek igen földhöz kötöttek vagyunk, úgy életünkben mint halálunk után is.

    [i]A szabadság madarai talán boldogabbak ?[/i] nem tudom….

    [u]Szeretve ölellek ![/u] – keni -'apud [/color]

  7. Drága Rozálkám!
    Szivhasogató soraid, bennem fészket raktak, tudod, hogy a madarak nekem szószólóim, s mindig tudom, hogy kik is az "égmadarai". Ezek a szavak bizony szárnyra kapnak, s az égmadarai viszik magukkal!
    Szeretettel voltam Nálad, és ölellek: zsuzsa

  8. [i]Kedves Rozálka!

    Kissé sötétített szemüvegen át látod az életet, nézd a felkelő napot és a ragyogó csillagot, felderül a hangulatod.

    Kívánom szeretettel: Rózsa[/i]

Szólj hozzá!