Álmodik a falevél

Álmodik a falevél

Álmodik a falevél,
hintázva az ág ölén.
Álmában tavasz van még,
elringató álomkép.

Simogató napsugár,
átöleli fényével,
önfeledten, boldogan,
víg táncot lejt a szélben.

De az álom, jaj elszáll
az ősz borús hajnalán.
Napfény helyett ködhomály,
szomorú lett a világ.

Ó, mily fájó ébredés,
hova lett a szép tavasz?
Bánatosan körülnéz,
már a nyár is elsuhant?

Felcsillan még a remény,
napsugár az ősz egén.
Árasztja arany fényét,
fürdik benn a falevél.

Színes jókedvre derül,
őszi szél szárnyán repül
egy álomvilág felé,
honnan vissza sose tér.

Schvalm Rózsa

(2010-09-10)

“Álmodik a falevél” bejegyzéshez 22 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Oly gyönyörű verset írtál, mintha az életet írtad volna meg, legalábbis ezt gondoltam közben.
    Szeretettel gratulálok: Viola

Szólj hozzá!