Őszi alkony 2

Őszi alkony 2

Tűzpiros varázsod, fénylő ragyogásod,
versbe előttem már, oly sokan leírták,
de most e kép eredeti, valóságos,
szívembe rejtem az őszi alkony pírját.

Ahogy a nap parázsszemmel visszapillant,
a színekben pompázó, hallgatag tájra.
Öleli még egyszer sugárkarjaival,
mielőtt álmatag pilláit lezárja,

s pihenni tér lankás, kékhegy nyoszolyára.
Ezüst szőttes paplanját teríti a hold,
– magányos éji vándor – indul útjára,
és az ég mezején csendesen barangol.

Schvalm Rózsa

(2012-09-14)

“Őszi alkony 2” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. [i]Kedves Veronika!

    Nagyon köszönöm kedves véleményed.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  2. [i]Kedves Icu!

    Nagyon köszönöm kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  3. [i]Kedves Margit!
    Köszönöm, hogy tetszik a versem
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  4. [i]Drága Keni!

    Kedves szavaiddal írt, szép véleményedet hálásan megköszönöm.

    Sok szeretettel: Rózsa[/i]

  5. [i]Kedves Ida!
    Köszönöm szépen kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  6. [center][color=#3333cc][u]Drága Rózsa ![/u]

    Először a megint pompásan ide illő képiség, majd pedig a verselésed szövegezése ámított el, mert olyan légi finomsággal írtad meg, hogy csak gyönyörködni tudtam benne !

    Igaz mély érzésű művészi lelked van, és óriási tehetséged az interpretáláshoz !

    [u]Sok Szeretettel ! [/u] – keni -[/color][/center]

  7. [color=#006633]Kedves Rózsa!
    Gyönyörű képekkel komponált őszi alkony.
    Nagyon-nagyon tetszik.
    Szeretettel
    Ida[/color]

  8. [i]Kedves Zsike!
    Köszönöm, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  9. [i]Kedves Katalin!
    Köszönöm, hogy olvastad és tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

Szólj hozzá!