A csók lámpása
magány humuszból
néhány ábránd kinő
nyállal firkált bőröd
letörli az idő
túlpartról az emlék
egy kiszáradt ártér
s a kétéltű remény
vízből fűbe átér
csöndjeim csövébe
betáraz a semmi
puszta képzelettel
vadásznom kell menni
agyszürke gyönyörben
túl művi a véglet
most csak versképekkel
érinthetem térded
földi küldetésem
lényeden keresem
s csókokkal lámpázok
ezen a terepen
Bíró László
Néha azt hiszem, hogy Barna versét olvasom, olyan hasonló a stílusotok, de ez nem baj, hiszen mindkettő remek és különleges.
Szeretettel:Zsike
Kedves László!! mit írhatnák….remek gratulálok..Lexirózsa
[color=#cc0033][u]Kedves László ![/u]
Nagyon jók, ama említett versképeid…
Egyéni stílusod nevedet úgy jelzi már, hogy lassan szerzője nélkül is Rád ismerek !
Nagyon értesz a kötött versformához, és a szavak ide való válogatásához !
[u]Tisztelőd ! [/u] – keni -[/color]