“Búcsúlevél” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves hozzászólók. Igen, voltam lelkileg mélyponton többször is de mindig túltettem magam. Bocsánat, nem most írtam, régebben, és akkor ez volt a helyzet. Igen, van célom, napi és többéves feladatom előre is, nincs semmi baj. Minden oké. Ez egy olyan szitu, hogy mi lenne , ha… Hát ez lenne, ill. akkor amikor írtam ez lett volna, ha akkor meghalok…stb. NEM szeretnék még meghalni.Ahhoz túl sok mindenen mentem keresztül, tehát élni kell.
    Gyönyörű gyerekeim és unokáim vannak. Mi kell még?

  2. Van, hogy az embert elfogja a keserűség. Kicsit megszorongatja, aztán továbbáll. Remélem már oly messzire vonult, hogy árnyéka sem maradt.:) Éva

  3. [b][small][color=#990000][u]Kedves Ágnes ![/u]

    Számomra nem meglepő a versedben írt gondolatsor, de remélem csap pillanatnyi elkeseredés szüleménye…
    Ilyet csak akkor ír egy ember, ha már mindet veszni lát…
    Nálad, – hiszen fiatal vagy én ennek nem látom a nyomós okát…
    Minden ilyen gonosz nap elmúlik egyszer és hiszem hogy a holnapban megtalálod azt ami ma erre a versre késztetett, hogy megírd.
    Emeld fel magad és lépj ki ebből
    a nyomasztó körből a derűsebb életcél felé!

    [i]Én csak ezt tudom ajánlani, és kívánni Neked, mert hidd el a borúra mindig derű jön ![/i]

    [u]Sok szeretettel ! [/u] – keni –
    [/color][/small][/b]

  4. Kedves Ági!
    Szomorú versed aggaszt. Miért gondolsz Te ilyeneket?
    Fiatal vagy. Keress társaságot, elfoglaltságot, célokat.
    A legjobbakat kívánom szeretettel: Viola

Szólj hozzá!