Olyanok
Mert, az én álmaim olyanok,
hogy hahotáznak mindenen.
Ujjal mutogatnak,
ocsmányan s közönségesen
fetrengenek a földön.
Felvillan tűzpiros szembogaruk.
A húst felsercelik a képemről,
azután számon kérő méltatlankodással,
gyomor szájon rúgnak.
Úgy kerülök melléjük a földre,
hogy velük egy tőről fakadok.
Az én álmaim olyanok..
Pofátlanok.
Lekérik az égről a kéket
és közelről mutatják a földnek,
mert a leesett vágyhalászat tárgya,
ragyás arcú, egész közelről látva.
Hát az orrom alá dugják…
Lehúzva, egész a sárig,
s tüdőn höröghet benned,
miután szépen megetted
az álmok kísértette tálból,
amiből a földnek
te is kéknek látszol.
2012. 10. 17.
Bajzát Orsolya
Köszönöm! Jó átolvasást 🙂
Szeretettel Orsi
Kedves Orsika!!! számomra érdekes a versed..de még átolvasom…Szeretettel.Lexirózsa
Kedves Keni!
Köszönöm a hozzászólásod, olyan nagyon régen jártam már erre 😀 aztán valóban általad jól megérzett, általam adott világ lett ez 🙂 egyébként furcsa, mert nem tudok "könnyed" verseket írni örülök,hogy olvastad!
Köszönöm
Orsi
[small][b][color=#990000][u]Kedves Orsolya ![/u]
Nagyon érdekes látásmód, és ettől különös ez a vers..
Lázadozásokat érzek benne, de azt hiszem mindez csak szélmalom harc marad benned, és mindenkiben aki magára is vesz és olvassa ezt a furcsa – általad bemutatott világot !
[u]Egyébként versed olvasása után nem hiszem, hogy olyan vagy, aki hahotázik mindenen ![/u]
[i]Figyelemmel olvastam nehéz megfogalmazásodat és néztem bele versed képeibe ![/i]
– keni -[/color][/b][/small]