A lélek tündöklése

Megosztás Nyomtatás 1163 megtekintés 13 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

A lélek tündöklése

Itt vagyok a szeretet- híd, táncoló,
parányi porszemeként, lélektündöklésben!
A múlt szép emléke gyémántként ragyog
a titokzatos élet bársony sötétjében.
Fényfátylat von a felvillanó kósza szél.
S messzeségben sebesen közeleg az óra.
Gyötör!S a nemlétezés ténye izgat.
Fényes palástjával csalogat nyugovóra.
Kristály márványajtó búsongva zsong.
Felragyog az emlékkép, s délibáb csodája.
Merengve kísér. Mire is gondoljak, ha
messzeségből hallik a lélekharang hangja?

Szabó Kila Margit

“A lélek tündöklése” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Keni!
    Köszönöm!
    Nagyon aranyosan,tapintatosan küldted nekem a reményt!A Sors kiszámíthatatlan.Az ünnepek közeledtével nem is tud az ember vidám gondolatokat írni.
    Sok szeretettel:Margit

  7. [small][b][color=#006600][u]Kedves Margit ![/u]

    Nagyon szép, de fájdalmas gondolataidat – egyenlőre még tereld el másra…
    Például még sok szép vers megírására, melyet én mindig várok Tőled,és szívesen olvaslak !

    [u]Mint most is, – Sok Szeretettel ![/u]

    – keni -[/color][/b][/small]

Szólj hozzá!