Álmodni a csendben
Szellőben hullámzó,
vadvirágos réten,
sétálni volna jó,
mint gyermekként régen.
Álmodni a csendben,
árnyék rejtekében,
szárnyaló lélekkel,
a múltat idézve.
Bontani szeretném,
emlékim dobozát,
s összerakni szépen,
minden kis kockát.
Képzeletben újra
átélni mi szép volt,
nem gondolva búsan,
hogy ez már oly rég volt.
Hogy elrabolta már,
a kegyetlen idő,
és bármennyire fáj,
vissza sohasem jő!
Schvalm Rózsa
(2012-08-25)
[i]Kedves Keni!
Köszönöm kedves szavaidat és köszönöm, hogy tetszik a versem. Nagyon örülök szép véleményednek.
Szeretettel: Rózsa[/i]