Távoli múltba merengve

Távoli múltba merengve
látom az égen az árnyad.
Hősi csatákban az elsőt,
vívni, ki sohase fárad!
Nem köszönöm neked Árpád,
hogy idehoztad a népem!
Vad viharok közepette
telt el az első ezer évem!
Bő örökségünk földjét
mindig áztatta bőven vérünk,
s most, hogy végre megtelepedtünk,
bőszen tipornák el a létünk!
Letekintesz végre az égből
csonka, veretett kis hazánkra?
Árpád! Kinek vezéri vére
csorgott bele a szent kupába!
Árpád, kinek a vérét
hordozták sorra szentek!
Kiálts oda a nagy Hadúrnak,
teremtse meg köztünk a rendet!
Kifosztott lelkeinket
fogd meg a tenyeredbe,
hogy felajzott íjjal
pattanjunk a nyeregbe,
nyilaink felhője szálljon,
hörögjön tőle önzés,
és az igazság adjon
itt mindenkinek törvény!
Magyarok! Ma kössünk
egymással szövetséget,
hogy végsőkig kitartunk,
irtjuk az ellenséget,
mely elsősorban bennünk
gyilkol: a szíveinkben!
Segíts te Hallhatatlan,
hogy kitéphessük innen!
Álmos-fia Árpád!
most acélozd meg a néped,
hogy végre meg is kösse
azt a szent szövetséget,
hol magyar a magyarnak
sose lesz árulója!
Árpád apánk az égben!
Itt az utolsó óra!
Ezt a kis maradékot,
amit hazának hívunk
nem engedjük el soha,
bármekkora a kínunk!

Köszönöm neked Árpád,
hogy idehoztad népünk,
mert itt vagyunk csak otthon,
ez a nemzeti létünk,
mert innen elszakadva
kitépjük szíveinket,
meggyalázunk téged
és összes őseinket!

2012. 10. 28.

Szabó László Dezső