Úszunk


Úszunk

Úszunk az árral, töretlen sodrával
testünk már fáradtan fekszik a vízre –
takargat lassan köpenye sötétnek
torkig lettünk az élettel telítve.

Feladni sosem, azt sohasem fogjuk
kemények vagyunk, öröklét tán ránk vár –
vagy ha netán mégsem bennünket szemléz
makacsul hisszük, lehetünk ott császár.

Generátorok, s fogódzók kellenek
szív-liánok és lélek-csimpaszkodók –
nélkülük halott az ember éltében
értelmetlen vár feltámadást mohón.

– lambrozett –

“Úszunk” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Csak most lett időm ide belépni, de most sem tudok sokáig maradni. Lassan az ujjaim is elalszanak a billentyűzeten. Drága Katalin és Rózsa! Köszönöm nektek, hogy most sem feledkeztetek meg rólam. Kellemes pihenést és megemlékezést kívánok Mindenkinek. Éva

  2. [i]Kedves Éva!

    Nagyon szép a versed.Gratulálok!:)
    "Feladni sosem, azt sohasem fogjuk
    kemények vagyunk, öröklét tán ránk vár -"

    Szeretettel. Rózsa[/i]

  3. Drága Lexi és Keni! Hálával tartozom azért, hogy ennyiszer benéztek hozzám. S ráadásul nem is nagyon szidtok.;) Örülök, ha kicsit átütött (másnak is) a lényeg. Éva

  4. [small][b][color=#660099][u]Kedves Éva ![/u]

    Megint csak egy mesterművet adtál nekünk!
    Csodálva olvastam kifejezéseid, és gondolatiságod gazdag tárházából ezt a kiemelt versedet is !

    [u]Teljes egyetértésben találtam benne magam is ![/u]

    [u]Szeretettel ! [/u] – keni -[/color][/b][/small]

  5. [color=#006633]Kedves Éva!

    Hú, de nagyon jó! Szív-liánok és lélek-csimpaszkodók – bizony az kell nekünk. Nagyon tetszik a versed!

    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!