Már érzem…

Már érzem…

Már érzem , nem vagyok a régi,
Már érzem szívemből ki lép ki.
Már látom kezemen a ráncot,
Már látom lelkemben ki táncol.
Már kérdem ki volt oda értem,
Már kérdem miért volt szép az élet.
Már akarom fogjad az én kezem,
Már akarom érezd testem mily jó meleg.
Már látom mi volt bennünk a közös,
Már látom őt minden akaratom fölött.
Már jöjjön ki szívesen velem lenne,
Már jöjjön elébem, s kérjen meg engem.
Már, már megöregszem, s késő minden,
Már, már elnehezültem, s kérlek, csak kérlek…

Waldinger Ágnes

“Már érzem…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Ágnes!
    Az ember ahogyan korosodik egyre bölcsebb lesz, mint a te versed is.
    szeretettel
    Rozálka

Szólj hozzá!