Megható…

Megható…

Két fekete pulikutya,
Arra járókat ugatja,
Csaholnak, eszeveszetten,
Kerítésük, közelében.

Jószágokat én ismertem,
Régen, többször odamentem,
De akkor még kicsik voltak,
Mint két gombóc, úgy gurultak.

Izgatott szívdobogással,
Közelítettem, autómmal.
A két kutya, szoborrá vált,
Figyelték a motor hangját.

Rögvest, kapuban termettem,
Simogattam, becézgettem,
Csak, hogy összemarakodtak!
Várakozásban, gátoltak.

Nem volt otthon a gazdájuk,
Jobb, ha azonnal távozok.
Mielőtt még, szeretetből,
Egymást ölnék, irigységből.

Hűséges két kutyabarát,
Mindkettő a szívével lát,
Ajándékomat ott hagytam,
Szép emlékben, megmaradtam.

Megható, hogy megismertek,
Örültem, hogy emlékeznek,
Elgondolkozom a léten,
Csodálatos, mindenségen.

Budapest, 2012. november 1.

Farkas Viola

“Megható…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Társaim!
    Köszönöm, hogy benéztetek hozzám és kedves szavaitokat is köszönöm.
    Szeretettel gondolok Rátok: Viola :):P:)

  2. [color=#006633]Kedves Viola!
    Valóban, sok csodálatos dologgal találkozunk életünkben. Jó ám így rácsodálkozni!
    Nekem a versed is csodálatos! Még sok ilyent, drága Viola!
    Szeretettel
    Ida[/color]

  3. Kedves Violám!!
    Igen az ilyen csodálatos mondanivalójú versek hiányoztak nekem , míg nem lehettem itt mint ez a te versed.
    Olyan igazi, olyan emberi…tetszett.
    Szeretettel
    Rozálka

  4. Kedves Violám!! nagyon édes a versed..A kutyusok nem felejtenek…gratulálok.Lexirózsa

  5. Drága Violám!

    Megható a történet, és megható a vers is.
    Az utolsó versszak csodálatos, persze a többi is tetszett nagyon:)
    Ölellek szeretettel: BogIcu

Szólj hozzá!