Nyelvemen neked zenél Bartók

Nyelvemen neked zenél Bartók

szobámban eltört a délelőtt
mohón kanalazom levesed
minden kortyba bájad belenőtt
két répa közt blúzod leveted

ízek mentén késő gótikus
templom a hófehér melltartód
nem engedem hogy számból kifuss
nyelvemen neked zenél Bartók

a krumplira már nem harapok
csak ölelem akár derekad
s szívemben gyűlnek bent a habok
ha szépséged mindent belead

lennék húscafat vacsorádból
bőrödön magasztos anyajegy
hajlataidban lennék vándor
kit a vihar éppen arra vet

lelkemhez mind közelebb raklak
sorsom főműsorában nézlek
hatalmas kamera lóg rajtad
vers pásztázza gyönyörű lényed

Magyari Barna