Hang

Hang

Tó partján állsz.
Nap a vízszintjét elérte.
Utoljára Rád kacsint.
Hív, hogy gyere, ússzál hozzám.
Még egyszer hunyorít, és mondja,
hogy ússzál hozzám, érj el.
Bemész a vízbe ruhád levetve, úszol a parttól távolabb a messzeségbe.

Úszol tovább boldogan, agyad máshol jár gondolatban.
Hegyi úton jár.
Nap égeti a hátadat, lefedett kendőddel,
és az ágat nézed szemeiddel.
Ágon egy szerelmes madár pár turbékol.
Hajtott a vizet előre,
és úgy érzed, hogy alig mentél előbbre.
Megállsz.
Egy hangot hallottál.
Partról Valaki neked kiabál.
Hív Téged.
Visszanézel, és látod, hogy hív a Kedvesed,
és kéri, hogy ne menj tovább,
mert Ő még mindig Téged szeret.

Úszol vissza boldogan, most már gyorsabban.
Kiérsz a partra, és átöleled,
Hisz Ő mondta néked, hogy Téged örökké szeret.

Bossányi Kálmán Miklós

“Hang” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Kálmán/Bossi57!! Szeretettel..Lexirózsa.Gyere segíts verset írni a fórumba.A közös versekhez.Lexirózsa

Szólj hozzá!