Fény az alagútban
Séta a fasorban… hulló levelek;
terítve a sétány, a ritkuló lomb
sátrat von fölém, ne lássam az eget,
s az ég se lássa, hogy a fák könnyeznek.
Egy padhoz érek, teli színes levéllel,
helyet csinálok, hogy elférjek, bennük
gyönyörködöm, közben tenyerembe hullik
mint színes lepke, ráfújok, s tovaszáll.
Alkonyodik, homály borul a fasorra,
csak ott a végén van némi napsugár.
Ködfátyol lebben titkon az arcomra,
s mégis feltűnik a fény az alagútban.
2012. november
Kőműves Ida
[color=#006633]Kedves Titanil!
Örülök, hogy tetszett az őszi versem.
Köszönöm a gratulációt és a kedves látogatást.
Szeretettel
Ida[/color]
Kedves Ida!
Örömmel olvastam érzelem dús, szép versedet az őszről.
Gratulálok!
Sok szeretettel: Titanil
[color=#006633]Köszönöm szépen, kedves Zsófi, hogy át tudtad élni a vers kínálta hangulatot. Legalább így együtt gyönyörködhettünk, az ősz adta színes csodákban, merenghettünk emlékeken, s az a fény az alagútban, az a sokat jelentő fény… Köszönöm Neked, hogy velem voltál!
Szeretettel
Ida[/color]
[color=#006633]Örülök, hogy tetszett a fény, kedves Zsike.:)
Köszönöm szépen a látogatásod!
Szeretettel
Ida[/color]
Nagyon szép, csodaszép, kedves Ida !
Boldogságérzést véltem felfedezni a soraidban.
Ezt csak akkor érzi az ember ha áttudja venni a hangulatát a versnek. Gyönyörködni a fák fájdalmában,
nézelődni színes tarka leveleket és észre sem venni a gondolataink visszaemlékeznek amit a ködfátyol lebbent, s visszatérni a valóságba, meglátni az alagútban a fényt, igen idetartozunk még.
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Gyönyörű fényt varázsoltál ebbe az alagútba kedves Iduska.
Nagy szeretettel olvastalak:Zsike:P
[color=#006633]Kedves Rozálkám!
Örülök, hogy tetszett a versem, hát még annak, hogy láttál, ahogyan fújom a levelet!:)
Köszönöm szépen!
Szeretettel
Ida[/color]