Fény az alagútban

Fény az alagútban

Séta a fasorban… hulló levelek;
terítve a sétány, a ritkuló lomb
sátrat von fölém, ne lássam az eget,
s az ég se lássa, hogy a fák könnyeznek.

Egy padhoz érek, teli színes levéllel,
helyet csinálok, hogy elférjek, bennük
gyönyörködöm, közben tenyerembe hullik
mint színes lepke, ráfújok, s tovaszáll.

Alkonyodik, homály borul a fasorra,
csak ott a végén van némi napsugár.
Ködfátyol lebben titkon az arcomra,
s mégis feltűnik a fény az alagútban.

2012. november

Kőműves Ida

“Fény az alagútban” bejegyzéshez 27 hozzászólás

  1. [color=#006633]Kedves Titanil!
    Örülök, hogy tetszett az őszi versem.
    Köszönöm a gratulációt és a kedves látogatást.
    Szeretettel
    Ida[/color]

  2. Kedves Ida!
    Örömmel olvastam érzelem dús, szép versedet az őszről.
    Gratulálok!
    Sok szeretettel: Titanil

  3. [color=#006633]Köszönöm szépen, kedves Zsófi, hogy át tudtad élni a vers kínálta hangulatot. Legalább így együtt gyönyörködhettünk, az ősz adta színes csodákban, merenghettünk emlékeken, s az a fény az alagútban, az a sokat jelentő fény… Köszönöm Neked, hogy velem voltál!
    Szeretettel
    Ida[/color]

  4. [color=#006633]Örülök, hogy tetszett a fény, kedves Zsike.:)
    Köszönöm szépen a látogatásod!
    Szeretettel
    Ida[/color]

  5. Nagyon szép, csodaszép, kedves Ida !
    Boldogságérzést véltem felfedezni a soraidban.
    Ezt csak akkor érzi az ember ha áttudja venni a hangulatát a versnek. Gyönyörködni a fák fájdalmában,
    nézelődni színes tarka leveleket és észre sem venni a gondolataink visszaemlékeznek amit a ködfátyol lebbent, s visszatérni a valóságba, meglátni az alagútban a fényt, igen idetartozunk még.
    Szeretettel gratulálok, Zsófi

  6. [color=#006633]Kedves Rozálkám!
    Örülök, hogy tetszett a versem, hát még annak, hogy láttál, ahogyan fújom a levelet!:)
    Köszönöm szépen!
    Szeretettel
    Ida[/color]

Szólj hozzá!